Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-15 / 29. szám
8. oldal 1911 julius 15. Evangélikus Lap 29. sz. folytonosan lazítják. A hitet egyik oldalról az atheizmus, másrészről a felekezetieskedés veszedelme fenyegeti. Az egyik a hitet gyökerestől ki akarja tépni, a másik a hívőket hypnotizálva egy felekezet aklába akarja terelni őket. Mind a két irány ellenkezik az igaz protestantizmussal, Az atheizmussal szemben meg kell védelmezni a hitet, de anélkül, hogy ezáltal a tudománynyal ellentétbe jutnánk, mert a „középkorba“ nem akarunk visszatérni s felekezeties szűkkeblűség nélkül kell ápolásáról az egyházban gondoskodni. Az egyház egy jól kormányzott hajóhoz hasonlítson, melyet a papok ne dogmákkal, hanem mély vallásos érzéssel, az erkölcsi és társadalmi bajok kiküszöbölésének nagy feladatáért, a belmisszióért való lelkesedéssel vezessenek. A vezetés munkájában a világiak is vegyenek tevékeny részt. Különösen pedig támogassák a papokat. Törekedjenek arra, hogy bár kicsiny falvakban eldugva élnek, más egyházak papjaihoz hasonlóan megkapják azt a tiszteletet, amely munkájok és egyéni értékök révén megilleti. S a tanítói munka, melynek értéke másokénál nem alábbvaló, szintén érdeme szerint megbecsültessék, nemcsak külsőleg, hanem anyagilag is. A katholikusoknak könnyű volna ezt a követelményt teljesíteni. Ok évszázadok alatt vagyonokat gyűjtöttek. Nekünk az állam segélyezését kell ehhez igénybe vennünk. Azért arra kell törekednünk, hogy az 1848. XX. t.-c. ne csak szentesített törvény, elraktározott elv s Írott malaszt legyen! Ha azonban az állam segélyét igénybe vesszük s azt a magunk számára fokozottabb mértékben követeljük — az állam és haza iránt való kötelességeinket is teljesítenünk kell. A nemzetiségi kérdésről nem szívesen beszél, de ki nem térhet előle. A mi egyházunknak van e tekintetben legrosszabb híre. Népünk átlagára nem illik rá az a sok gyanú, amelylyel illetnek bennünket, de az tény, hogy egyes vezetők, nemcsak hogy az állam érdekével a nemzetiségi érdekeket harmóniába nem hozzák, hanem azzal egyenesen ellentéteseknek tüntetik fel őket. Talán nem annyi a rossz magyar, mint a hogy a vérmes magyarok állítják, de „ludasok“ mindenesetre vannak. O nem tartozik a fanatikusok közé semmi tekintetben, épen azért sajnálattal látja, hogy a magyar nyelv oktatása ellen való ellenszenv a nemzetiségek jól felfogott érdekével is ellenkezik. Ha nem a magyarság volna hazánkban a kultúra fejlesztője s képviselője, akkor nem vonakodnék más nemzetiségnek a fölényét elismerni s annak a vezetőszerepet átadni. Azonban geográfiái helyzetünk a magyarság számbeli és kulturális túlsúlya határozottan követeli, hogy hazánk egy nemzeti állammá fejlődjön, ahol minden ember együtt érez a másikkal I . . . Minő más volna országunk helyzete, hogyha 20 millió magyar érzésű polgár erejére támaszkodhatnék — Ausztriával szemben s az összes nemzetközi viszonylatokban, aminek az utolsó bocskoros nemzetiségi is csak hasznát látná! Nekünk Istent és a hazát csak együtt lehet szolgálnunk. Se az nem jó protestáns aki az Istent, se az nem, aki a hazát egy pillanatra is elfeledi. A látszatra nem ad semmit, de a professzionátus és rajongó felekezeti és nemzetiségi izgatok lehetetlenné tételéhez ragaszkodik. Nyitott szemmel fog körültekinteni s úgy igyekszik e hivatalában egyházát, hazáját szolgálni s választói- nak bizalmát megérdemelni. Az új felügyelőt Laszkáry Gyula dunáninneni egyházkerületi felügyelő üdvözölte elsőnek s a nagy- honti esperesség hazafias missziójára irányítva figyelmét, a kerületi elnökség támogatásáról biztosította, majd Händel Vilmos esperes kívánt neki erőt s áldást új állásához. A gyűlés fontosabb határozatai közül kiemelendők az egyházak vagyoni állapotáról szóló esperes- ségi nyilvántartás (egyházi telekkönyv) készítésére, az iskolai könyvtárak gyarapítására s az egyházak számadásainak egyöntetű és pontos vezetésére vonatkozó határozatok. A tanítói pragmatikáról, az egyetemes tanügyi előadóról, a tanítóképesítésről szóló szabályrendelet-tervezetek elfogadtattak. Végül Rozsnyai János százdi lelkész esperes pénztárnokká, Alberti Ernő vámösmikolai járásbiró esperesi jegyzővé, Jamriska János esallapafalvi lelkész dékánná választatott. A gyűlés előtt gyámintézeti istentisztelet volt, melyet Krupecz István alesperes véglett. „EZ RfARJÉZUST“ Egyházi beszédek és elmélkedések. Irta: Dp. Ravasz Liászló, a kolozsvári ref. theologiai fakultás professzora. Ara 5 korona. Ára 5 korona. Kapható: K Ö Iá A I LAJOS-nál Budapest, IV., Károly-ntca 1. IMIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban a mohai forrás mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógy- sóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor., és húgyszervi betegségeknek. Azért tehát Használjuk a mohai Ágnes- forrást, ha gyomor-, bel- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk. Dr. Kétly. Használjuk a mohai Ágnes- forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. Dr. Kövér. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbban adja, hogy az Agnes- forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse. Kedvelt borvíz. ----------------- Kedvelt borvíz. Használjuk a mohai Ágnes forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. Dr. Gebhardt. Használjuk a mohai Ágnes forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. Dr. Glass. Kapható minden fűszer-üzletben és elsőrangú vendéglőben. Ifj. Kellner Ernő kő- és könyvnyomdája, Budapest V., Csáky-utca 10. »
