Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-15 / 29. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 29. sz. V"%' ’ Ha ezek felől gondolkozom, csak csodálni tudom, hogy mi, anyagilag nyomorultak, még fel nem lázadtunk s ilyen türelmes megadással bírjuk viselni a nehéz igát. Azonban nagyon kérem Nagyságodat, ne mél- tóztassók rossz néven venni ezen exkurziót s ha valamit tehet a lelkészek anyagi helyzetének javítására, ne tekintse azt tehernek és sok hála lesz a jutalom érte.* Kiváló tisztelettel vagyok alázatos szolgája X. Y. eV. lelkész. Ugyanebben a tárgyban egy lelkészünk hozzánk a következőket írja: Engedje meg t. szerkesztő úr, hogy megragadjam az alkalmat s a magam részéről köszönelemet fejezzem ki a papok fizetéséről írott szép cikkéért. Tudom, hogy nem sokan értettek vele egyet. Ez azonban a cikket annál becsesebbé teszi, mert nem mindenkinek tetsző igazságokat tartalmazott. * Ezen lap szerkesztője nemcsak mint evangélikus egyházunk egyik régi napszámosa, de maga iS mint lelkész fia és egy több százados múlttal biró lelkészcsalád sarjadéka, a legmelegebben szívón hordja lelkészeink sorsát és szívesen látja, ha lapjában ehhez a kérdéshez minél többen hozzászólanak. (Szerk.) volt. Bor csak a béke napjaiban került a „syssitiák“ (együttétkezők) asztalára az egyszerű ételek mellé, akkor is csak meglett férfiak éltek vele, akik józanságukat mindig megőrizték. Soha nem rószegedtek le. Gyermekeiknek még ízelítőül sem adtak a szeszt tartalmazó italból, ellenkezőleg, arra törekedtek, hogy visszatartsák, elrettentsék őket az ivástól. Á rómaiak sem hódoltak mindig az ivás szenvedélyének. A Catók és Cethegusok korában még tiszta erkölcsű, minden ízében romlatlan volt. Élvezetet nem talált az ivásban, a nőknek pedig, akik a jövendő nemzedéket létrehozzák, szigorúan megtiltja a bornak még a megízlelését is. A hagyomány szerint halállal lakoltak, akik vétettek az ellen a parancs ellen. Az ókor történelme nemcsak arra szolgáltat példákat, hogy a részegeskedés miatt tönkremegy a legszebb életpálya, összeomlik a legnagyobb birodalom is, hanem megtanít bennünket arra is, hogy majdnem minden korszakban küzdött az emberiség a szeszes italok mértéktelen élvezete ellen, s amíg ezt tette, erősödött, izmosodott, haladt előre a fejlődés utján. Tiszta örömöket élvezett s emberi méltóságát élénken érezte. Horváth Károly dr. 1911. julius 15. Mi papok nagyon alázatos és szegény emberek vagyunk s éppen nem viseljük büszke méltósággal a magunk becsületes szegénységét. A szegénység kiölte belőlünk a büszkeséget s koldulásra adtuk fejünket. Ha valaki vasúti féljegyet kap, mindjárt mi is tartjuk érte a kezünket, ha az állam felemeli az államsegélyt, mi akarunk rajta osztozkodni, ha mások fizetésrendezést kívánnak, a nagy orchester- ből a mi dobunk sem hiányzik. Hiszen lehet, hogy rá vagyunk szorulva minden garas jövedelemtöbbletre s az is lehet, hogy ha meg nem dolgozunk is, de szenvedünk annyi megaláztatást s annyi lelki nyugtalanságot azért a kevés fizetésért, hogy az sokkal több fizetésért is elég volna ... de azért kár, hogy önérzetünk árán mindig olyan helyen kunyo- rálunk, ahol biztos elutasításban lesz részünk. Azért a mi nyomorúságunknak egyetlen tisztességes megoldása a Nagyságod cikkében ajánlott orvosság. Örömmel üdvözlöm a határozott és önérzetes evangéliumi gondolkozásért, mely cikkét áthatotta. Bár mi is mindnyájan több philozófiával és több büszkeséggel tudnók hordozni a magunk — becsületes szegénységét. Őszinte tisztelettel köszönti tisztelő hive N. N. Hullámgyűrük a kongregáció körük A zombori állami főgimnázium nemkatholikus tanárai tudvalevőleg az intézetben létesített Mária- kongregáció miatt memorandumot intéztek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyet a főigazgató visszaküldött. Ezen ügynek más fórum elé vitele a tanárok által rámbizatott. Ezért a bácsi ág. h. evang. egyházmegye f. évi junius hó 22-ikén tartott közgyűlése elé javaslatot terjesztettem, mely azt egyhangúlag elfogadván, a következő határozatot hozta: A közgyűlés úgy a zombori állami főgimnáziumban, mint az ország több állami középiskolájában létesített Mária-kongregációkat sérelmesnek találja s azok fentartása ellen a legerólye- sebben tiltakozik, mert a lelkiismereti szabadság tiszteletéből kifolyólag sérelmesnek tartja ezen titkos egyesületek működését, melyek nem a vallásosság ápolását, de a kiérikalizmus hatalmának erősbítését célozzák s ezen törekvésükkel az 1848. évi XX. t. cikkben biztosított egyenlőséget veszélyeztetik, miután ennek ellensúlyozására egyházunknak nincsen kedve hasonlóan titkos társulatok szervezésével az egyetemleges krisztusi szeretet rovására felekezeti gyűlölködés magvát elhinteni. Ezért az egyházmegyei közgyűlés az egyházkerület utján megkeresi az egyházegyetemet, hogy a vallás- és köz-
