Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-08 / 28. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 28 sz. 1911. julius 8. mokon kívül álló íróknak tanulmányait is kíváncsian és érdeklődéssel olvasgatjuk. Egy ilyen, Jézus életével foglalkozó mű, melynek névtelen írója, az egész műből következtetve, zsidó vallású rabbi lehet, Jézus életének, ezen részéről az evangéliomokétól némileg eltérő tudósításban számol be, amennyiben az elfogatási Pilátus parancsából kifolyólag tünteti fel s csupán a Pilátus előtt történt kihallgatásról értesít s így szerinte a papi fejedelmek, illetve a főpap előtti kihallgatás nem történt meg, mert erről nem számol be. Mindamellett érdemesnek találtam a mű ezen részletét ezen becses lap hasábjain fordításban közölni. Meg kell jegyeznem még, hogy a szerző a mű elején kijelenti, hogy ott, ahol beszélgetések és párbeszédek vannak közölve, csupán a párbeszédek tárgya igényelheti a történeti igazságot, a párbeszédek formája azonban a tárgynak és lényegnek nem történeti burkolata. Az illető mű Jézus életének ezen részét következőképpen adja elő.* A nazarethi bölcs Nizan 13-ikának, vagyis március 24-ikének estéjén tanítványaival együtt beszélgetésbe merülve ült. A következő nap kezdődött a páska ünnep és Jézus (a műben állandóan „Rabbi Jesschuau-nak neveztetik) már meg is állapodott tanítványaival az ünneplés módjára nézve, a midőn az ajtó megnyílik és belépett a római katonák egy centuriója. — Parancsom van, hogy téged elfogjalak, fordult Jézushoz, — Miért? — Az okot velem nem közölték, nekem elegendő a parancs! — Ne toroljuk meg az erőszakot erőszakkal? — kérdezték a tanítványok legbátrabbjai. — Az ellenszegülés hiábavaló volna — válaszolt nyugodtan a centurio. Győződjetek meg róla, hogy a ház katonasággal van bekerítve. — Ki kezeskedik nekem, a neked adott parancs helyes és igaz voltáról? — Ezen írásos parancs — válaszolá a centurio, azt előmutatván. Jézus most olvassa: „Pontius Pilátus, Judea helytartója, egy császári parancsra való tekintettel, melyben nazarethi Jézus elfogatása meghagyatik, ezen meghagyás következtében elrendeli: Quirilus Cornelius centurio utasíttatik, hogy a nazarethi Jézus rabbit azonnal elfogja, őt biztos őrizet alá helyezze és a praetorságot a megtörtént elfogatásról értesítse.“ * A mű címe : „Geschichte des Rabbi Jeschua ben Jossef hanootzsi, genannt Jesus Christus.“ Achte Auflage. Hamburg, Verlag von Henschel & Müller 1901. — Kész vagyok követni téged. Most a bölcs a városba vezettetett s a praetor- ság épületébe szállíttatott. Ezen épületben voltak a római prokurátor különböző hivatalszobái. Neki magának privátlakása egy külön palotában volt. Pontius Pilátus értesülvén az elfogatásról, korán reggel megjelent a praetorság épületében. Az elfogatásra ugyanis az adott alkalmat, hogy Pilátus a római kormánytól írást kapott, amelyben a már említett* denunciációban foglalt közelebbi körülmények közölve voltak. A prokurátor figyelmeztetve lett, hogy ha Jézus a felségsértés vádját nem is akarná bevallani, mégis, tekintettel a zsidó törvényekre, a halálbüntetést alkalmazza, vezesse a tárgyalást Pilátus olyképpen, hogy ez azon látszatot nyerje, mintha a vallási szabályok áthágása, amelyre halálbüntetés volt szabva, képezné a panasz fő tárgyát. Ha az irat még a zsidó ünnepek előtt érkeznék be, úgy továbbá az volt meghagyva, hogy a halálos ítélet azonnal végrehajtassák, minthogy a provinciák lakosainak a fővárosba való nagy tódulása könnyen garázdaságra adhat alkalmat. Jézus az éjszaka folyamán átgondolta, hogy az elfogatásnak politikai céljának kell lennie. Bármenynyire tudatában volt is ártatlanságának, mégis belátta, hogy ha ő az összeesküvés általa ismert tagjait denunciálná,** ez rajta nem segítene, miután mindannyian ellene vallanának. Azonfelül ez által ő az ő egész nemzetét a legnagyobbb veszélybe sodorná, minthogy ezen körülményt a rómaiak arra használhatnák fel, hogy a zsidó nemzet szuverénitásának utolsó látszatát is teljesen megsemmisítsék. Ennélfogva arra határozta el magát, hogy a maga részéről ugyan nem lép fel denunciánsnak, de az ő ártatlanságát erősen fogja állítani. A megtörtént elfogatás nem csekély feltűnést keltett Jeruzsálemben és a következő napon a praetorság előtt nagy néptömeg jelent meg. Jézus bevezettetvén az épület egy nagy termébe, több elkeseredett ellenségét pillantotta meg ott a farizeusok szektájából. Heródes, Galilea helytartója is, aki az ünnepek miatt Jeruzsálemben tartózkodott, jelen volt. Pontius Pilátus, elnöki székében megkezdé a következő vallatást: — Neved?' — Jeschua (Jézus). * Az idézett műben ugyanis már előzőleg említés volt téve arról, bogy Jézust Rómában a római uralom előtt denun- ciálták névtelen levél alakjában. ** A szerző ugyanis előbbi helyen egy összeesküvésről emlékezik meg, amelyben ráakarták venni Jézust, hogy ő álljon azon mozgalom élére, mely hivatva lesz Judeátarómai uralom alól felszabadítani, mire azonban Jézus nem volt hajlandó vállalkozni.
