Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
10. oldal Evangélikus Lap. 26 sz. 1911. junius 24. községi adóban tekintet nélkül hitvallásukra beszed Erre vonatkozólag is előttünk fekszik a közigaz gatási bíróságnak egy múlt évben kelt ítélete, amely következőleg szól: 6282. szám. 1910. K. Őfelsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság. N. N.-nek az n.-i római katholikus felekezeti iskola községi segélyezése ügyében a magyar királyi belügyminiszter 1910. évi január hó 31-én 14 346. szám alatt hozott határozata ellen beadott panaszát 1910. évi szeptember hó 20 án tartott nyilvános ülésében az 1896. évi XXVI. törvényeik 33. szakasza alapján tárgyalás alá vevén, következőleg ítélt. ítélet. A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak abban a részében, hogy az N. község által a római katholikus felekezeti iskola részére megszavazott segély fedezésére kivetendő községi adóhoz való hozzájárulás alól a református felekezeti községi lakosok felmentessenek, helyt nem ad. Indokok: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasz azon részére nézve, mely az n-i római katholikus hitközség, mint iskolafentartónak általában a községi segélyben való részesítés ellen irányul, 2302. K. 1910. számú végzésével határozott, ameny- nyiben a panaszt ebben az ügyben és részben bírói hatáskör hiányában érdemi bírálat nélkül vissza- utasítota. A panasz azon részére nézve pedig, melyben a panaszló azt a kérelmet terjeszti elő, hogy a megszavazott községi adóhoz való hozzájárulástól a református felekezeti községi lakósok felmentessenek, a magyar királyi belügyminiszter az általa emelt hatásköri kifogást a 120.096/19. számú átiratával elejtvén a bíróság ezt a kérdést érdemi tárgyalás alá vette s a panasznak ebben a részben helyt nem adhatott. Mert, midőn a község a kebelében levő valamely hitfelekezeti iskolája részére segélyt szavaz meg, a más felekezethez tartozó községi lakósok az 1868: XXXVIII. törvénycikk 25. §-a, illetve az 1868: Lili. törvénycikk 23. § a alapján csak azt igényelhetik, hogy a létező saját iskoláik is megfelelő igazságos arányban segélyeztessenek. A panasz azonban nem erre, hanem a református felekezethez tartozó lakósoknak a segély fedezésére kivetendő községi adótól való mentesítésre szolgál. A megszavazott segély pedig a község egyetemét terhelő kötelezettség, melynek fedezésére nézve az 1886: XXII. törvénycikk 122. és következő § ai- nak rendelkezései irányadók. Amennyiben tehát a törzsvagyon jövedelme a költségvetésbe felvett kiadásokat nem fedezi s ennek következtében a község a hiányt a 129. § a értelmében községi adó kivetése útján pótolja, ezen községi adókivetésnél a 130. §. rendelkezései követendők; ezek a rendelkezések a községi adó kivetése tekintetében a különböző vallásfelekezethez tartozó községi adófizetők között különbséget nem tesznek s azért a református felekezeti lakósok a megszavazott segély fedezésére kivetett községi adókötelezettség alól ezen a címen mentességet nem igényelhetnek. Hát oz az ítélet formailag lehet igazságos, de érdemben mégis csak jogsérelem az, hogy evangélikus híveinket ily módon megadóztatják. Mert ha a törvény (1868: XXXVIII. törvénycikk 45. §.) csak abban az esetben kötelezi az evangélikus híveket a római katholikus iskola költségeihez való hozzájárulásra, ha gyermekeiket a római katholikus iskolába járatják, akkor a községnek nincs joga őket más esetben kerülő úton a hozzájárulásra kötelezni. Igaz, hogy a község az 1868. évi Lili. törvénycikk 23. §-a szerint segélyezheti a felekezeteket külön céljaira, de csakis „igazságos arányban“. Vagyis ha az egyik felekezetnek van iskolája és a másiknak is van, akkor segélyt adhat a község az iskola fentartasi költségeinek és az iskolát látogató gyermekek számának arányában mindkét iskolának, de ahol az egyik felekezetnek iskolája van, a másiknak pedig nincs, ott nem adóztathatja meg az iskolával nem biró felekezet híveit másképp, mint ezt az I860, évi törvény rendeli. A közigazgatási bíróság persze ilyen esetekben nem segíthet, mert sem a megszavazott községi segélyt nem törölheti, sem a községi adót le nem szállíthatja, de tessék annak idején, amikor az évi költségvetés készül, a segélymegszavazást, illetve adókivetést a belügyminiszterhez megapellálni, ennek szerintünk, kötelessége ezt a megadóztatást megsemmisíteni. (Sz—0.) Evangélikus misszió Északameríkában. A címzett engedelmével a következőkben közöljük Németh Károly new-brunswicki ág. hitv. evang. lelkésznek dunántúli püspökünkhöz intézett leveléből a közérdekű részeket: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Egyházközségünk közgyűlése egyhangúlag kimondotta, hogy a hazai egyetemes egyházhoz a dunántúli kerület révén csatlakozni kíván, s a gyülekezetnek ily értelmű kérvényét rövid idő múlva bátorkodni fogok Méltóságodnak kezeihez juttatni. Egyáltalán valótlan tehát az, amit Becker Jakab detroiti evangélikus lelkész írt az Ev. Őrálló 17. számában, mintha egyházközségem a szláv misszióhoz akarna csatlakozni. Annyira nem, hogy még az esetben is, ha a hazai egyház bármi okból nem volna hajlandó kérésünknek helyt adni, továbbra is megmaradunk „independeus“ egyháznak, amint Becker lelkész jellemzett bennünket meglehetősen zavaros cikkében. Ezen cikkre írtam egy feleletet, melyet csatolva küldök esetleg valamelyik lapban való felhaszná lásv égett* Becker a pozsonyi theologián járt, de nem végzett, kijött ide az ősszel, azt hiszem októberban, s februárban már felavatták Philadelphiában lelkésznek. Adatait azon kis füzetből szedte össze, melyet a szláv misszió adott ki s amelyet Méltóságodnak megküldöttem. Különösen nevetséges azon állítása, hogy angolokká leszünk. Holott igen kevés az a magyar, ki megtanul angolul. A második és harma* A felelet megjelent az Eyang. lap 24. számában.
