Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
Evangélikus Lap. 26. sz. 5. oldal 1911. junius 24. elváltozásokat és megakadályozzuk az új egyensúlyi elhelyezkedéseket?“ Bizonyára az sem tetszett Rómában, hogy Prohászka ebben a cikkben a ,.keresztény felekezet iránti szeretet4 szükségét annyira hangoztatta, mert a püspöknek esküt kell tennie arra, hogy iparkodni fog az eretnekeket kiirtani; ez a túlságos szeretet tehát az egyház régi tradíciói szerint nem igen egyeztethető össze az eretnekek szeretetével. Valóban szánalmas és mosolyra gerjesztő a magyar katholikus theologusok azon törekvése Prohászka condemnációját úgy feltüntetni akarni, mintha az inkább félreértésen, vagy azon alapulna, hogy az eredeti szöveg latin nyelven vissza nem adható. Dr. Vass József pláne úgy állítja fel a dolgot, hogy azokat az igazságokat, amelyeket Prohászka elmondott, a hívek százmilliói meg nem értik, az index congregációnak pedig ezen százmilliók világnézetét kell megvédelmezni. Nem is lehet mondani Vass szerint, hogy Prohászka az igazságok hirdetésével korát megelőzte, mert legalább kétezer esztendő kell még ahhoz, míg az emberiség arra a. fejlődési fokra jut, hogy Prohászka eszméinek hasznát vegye. Dr. Vass József tehát azt hiszi, hogy még legalább kétezer esztendeig lehet azokat a százmilliókat a jelenlegi butaságban megtartani, amely hitét persze senki meg nem cáfolhatja, mert meg kellene élni azt az időpontot, amikor Prohászka igazságai általános elösmerésre jutnak. A legérdekesebb azonban az, hogy Dr. Vass József is modernista nézeteket vall, midőn con- cedálja, hogy kétezer év múlva a világfelfogás meg fog változni. Ellentétbe jut ezzel az egyház azon tanával, hogy a dogmák érvénye örök és változatlan. Mi őszintén sajnáljuk Prohászkát, de nem azért, mert iratait Rómában elítélték, hanem azért, mert az általa annyi lelkesedéssel és szeretettel hirdetett igazságokat megtagadta. Mi lesz abból az annyira óhajtott liberális katholicizmusból, ha vezérei elhagyják. Talán mégis lehetséges, hogy eljövend az idő, amikor Prohászka nagy tehetségének, lángszellemének a magyar liberális katholicizmus még hasznát veheti. Kár volna érte! Hock János a róm. katholikus egyház helyzetéről Magyarországon. A kultusz-tárca költsógvetéso alkalmából a múlt héten befejezést nyert vita folyamán elmondott beszédek közül kétségtelenül a legérdekesebb volt Hock János kőbányai r. kath. plébánosé, amely beszédből, habár azt a napJlajnk ^gész terjedelemben közölték, azon olvasóink részére, akik a falu csöndes magányában nem olvasnak rendesen politikai lapot, a következő részt emeljük ki: „Ugyan ki hiszi gondolkodó emberek között, hogy tulajdonkópen ma Magyarországon a mi katholikus egyházunk elnyomott egyház. (Derültség.) Tessék összehasonlítani velünk az ős latin fajnak keresztény egyházait, micsoda siralmas állapotokat látunk akár Franciaországban, akár Portugáliában, akár Spanyolországban, akár Olaszországban, a pápák székhelyén is és hol van meg tulajdonképen az egész oktatási szabadsága az anyaszentegyháznak ? Főpapjaink gazdag méltóságok, óriási vagyo- nokkal, alapítványokkal rendelkeznek, dúsgazdag káptalanaink és plébániáink javadalmakat élveznek, jótékonysági kulturális alapítványaink milliókra rúgnak. Papnovelésünkbe bele nem avatkoznak még az állami szempontok felügyeletére sem, ami kötelessége az államnak, abban a tekintetben sem avatkozik bele, hogy a nemzeti szempontokat hogyan érvényesítik. Pedig inéltóztassók meghinni néha és itt nem akarok egyes szemináriumról beszélni, általánosságban beszélek, egyetemesen, — nem ártana, ha a nemzeti érdekek szempontjait ott erős állami felügyelet alatt tartanák. (Úgy van!) A hit és erkölcsi oktatás a szeminárium bolsŐ ügye; nyelvi, szellemi nevelése, már értem a nemzeti tendenciát, fontos állami érdek, mert az itt nevelt papsag tulajdonképen a nemzeti politika és művelődés struktúrájának egyik leghatalmasabb támoszlopa. Tanítsa minden egyház a saját dogmatikája és módszere alapján papjait az Istenimádásra és tiszteletére és felebarátainak sze- retotére, de az állam is ügyoljen fel, hogy a meny- nyei haza mellett a szemináriumok és képezdék a növendékeiket megtanítsák a földi haza javára és tiszteletére is. (Úgy van !) Egyházi kiváltságok címén nem engedjük, nem is engedhetjük, mint a középkorban, amikor a templomok rofugiumok voltak, nem engedhetjük fészkeit és melegágyait a nemzetiségi izgatásoknak. (Úgy van!) Éppen a kezemben van egy okmány, amit tegnap kaptam Ökörmezőről, amelyben az állami iskola- igazgató két tanúval ellátva nyilatkozatot küld be (Halljuk! Halljuk !) és azt mondja, hogy Pogáti Dénes görög katholikus kántor értesít engem, hogy a görög katholikus pap a szószékről megtiltotta a katholikusoknak, hogy gyermekeiket bármely állami iskolába járassák, a szószékről pedig a népnek a követkoző kijelentést tette: Gyermekeket ördög iskolába küldeni nem szabad. (Nagy mozgás.) Miről e nyilatkozatot kiadom, hogy értesülésemet nyomban közölhessem. Horváth János stb. Én ez okmánynak nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, mint amennyit az aláírás, az állami
