Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
2. oldal. 1911. junius 24. Evangélikus Lap. 26. sz. Veszélyesen hasonlít a pantheizmushoz, midőn Prohászka az idézett munka 25. és 26. lapján ezeket mondja: „Nagy a hajlandóság szoros kapcsolatba hozni Istent a világgal és őt mintegy világlélek- nek szerepeltetni. Ez a hajlandóság mindenesetre panteista befolyásoknak tulajdonítandó, de mi teljesen lefoghatjuk az igazság részére, ha a régi theologia nagyszerű tanát a teremtésről, isteni közreműködésről és fentartásról aprópénzre váltjuk. A mi Istenünk nem az elszigeteli Olympuson tanyázó hatalom, hanem az örök tevékenységnek Istene, ki léleknél is bensőségesebben áthat mindent, akiből a világ megmaradás, mint örök végtelen akció folyik: kinek gondolatai a fák, bokrok, virágok, jege- cek, állattipusok; ki az alakító elveket az anyagba fektette s azokat tevékenységükben megtartja; ki a világban dolgozik s remekel arányokban s harmóniában“. „Egészen más lett világképünk a mechanikus történésnek tüzetesebb felismerése által. Tudjuk, hogy a világ fejlődését fizikai törvények intézik s hogy a legmagasabb csillagtól a legkisebb porszemig érvényesül az anyagi világban az erő s az anyagmegmaradás törvénye. “ íme Prohászkának az Istenség fogalmáról vallott ezen nézete lényegesen eltér az egyház antromorph Istenének fogalmától és többi között ellentétben van IX. Pius pápa Syllabusá- nak 5. tételével, ahol ez van mondva: „Átkozott, aki azt állítja, hogy az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen és ezért folytonos és végtelen haladásnak van alávetve, amely az emberi ész haladásának felel meg.“ Ez azt jelenti, hogy átkozott az, aki az Istenről más képet alkot magának, mint amilyet 4000 évvel ezelőtt Mózes, aki Istentől az első kinyilatkoztatást kapta, magának az Istenről alkotott. Prohászka továbbá azzal, hogy a világmegmaradást az Isten örök végtelen akciójának tulajdonítja, hogy azt állítja, hogy egészen más lett világképünk a mechanikus történésnek tüzetesebb felismerése által, hogy az erő és az anyagmegmaradásának törvényét emlegeti, oly előzményes tételeket állít fel, amelyekből a dogmáknak történeti szempontból nézve hamis vagy kétes volta következik és így bár nem tagadja egyenesen a dogmákat, a Lamentabili Sane decretum 24. pontja ellen vét, amelyre pedig az antimodernista esküben is meg kellet esküdnie a papoknak, hogy oly előzményes tételeket felállítani nem fognak. Erős ellentétbe kerül továbbá Prohászka egyházával, amidőn munkája 29. lapján a kultúra sajátos értékének mondja, hogy az hajTÁRCA. <2nnadK0£0m. ©Imádkozom. ©Imádkozom, fia jó a pcggef, SS a gond., a Sú is nefe fefkef, Öínagy öpömpe int fefem. ©Imádkozom, fia munkám \\ezdem, 3fa fankadok, fia jóf végeztem, SS fefkem nyugalmát megfefem. ©Imádkozom. ©Imádkozom, fia kánt a üifág, 3ía színemen sajgó séfét nág gonosz, tudatfan irígyem. ©Imádkozom, fia magasztalnak, ©Fefnén, fogy góg, fiiúság efkap, SS nem fapfok ki üegig kínén. ©Imádkozom. ©Imádkozom, ók, a kórágyon, . SXpam, kafzsamod esdne nápom, ©ftefy enykítse gyöfpefmemef, ©Imádkozom, ka kányfopgafja jSefkem a kétség indufatja, SS máp-máp nad ária eftemet. ©Imádkozom. ©Imádkozom, míg a nap fény fik, ©Imádkozom peggfóf esfefig SS afudni kajtna fe fejem. Sót meg áfmomkan is gyakorta, 2£pam, fenefed niaskodna ©Ipgafmad kópém szünfefen. ©Imádkozom. élfyám, kaffgasd meg esdekfesem QfCinf én nefed, ©le is fe'gy nefem,
