Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-10 / 24. szám
10. oldal Evangélikus Lap. 24 sz. 1911. junius 10. élvezni az általános szavazati jognak áldásait. A kivándorlási, illetve bevándorlási kérdéssel foglalkozó amerikai sajtó, Becker úr előtt érthetetlen módon, makacsul és kitartóan különbséget tesz német, svéd, ir és angol bevándorlók között egyfelől és az általuk úgynevezett dél és keleteurópai bevándorlók között másfelől és pedig azon az alapon, hogy míg az előbbiek többnyire amerikai polgárokká lesznek, addig az utóbbiak, akik közé a magyarokat is sorozzák, többnyire egy kis pénzt szerezvén, visszatérnek távoli hazájukba. A magyar- országi takarékpénztárak tudják, hogy hány meg hány millió korona megy évenként Amerikából haza; bizonyára nem abban a reményben, hogy a második és harmadik generációban a Bakony vagy a Tátra alján, a Rába vagy a Tisza partján úgy köszöntsék egymást: How do you do? Tót testvéreink nagyon jól tudják ezt s nem fognak hallgatni Becker testvérünk intő szózatára — ha ugyan tudomást szereznek róla — hanem élénk temperamentummal és jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel fogják folytatni pánszláv agitációjukat, a mindenféle agitációnak ezen szabad és klasszikus földjén. Az egész magyarországi kivándorlást tévesen ítéli meg az, aki azt hiszi, hogy a magyarok azért jönnek Amerikába, hogy itt állandóan megtelepedjenek s az amerikai magyarok közötti missziói munkálkodás elhibázott dolog lesz, ha ilyen nyomokon indul el. Becker úr ezeket is mondja: Nekünk nem kell anyagi támogatás hazulról: inkább mi küldünk haza pénzt támogatásra szoruló intézeteinknek, ha megerősödünk. Ez nagyon szépen hangzik, úgy is, mint a jövő zenéje. Sajnos, egyelőre még Becker .úr a szláv misz- sziótól kap 750 dollár segélyt s hazai intézeteink egyelőre várhatnak. Míg a new brunswicki, általa inde- pendensnek nevezett egyházközség mindennemű külső anyagi támogatás nélkül önerejéből épített templomot és tart lelkészt, nem igen remélhetvén, hogy a hazai intézeteket támogatni tudja, Becker úr remélhetőleg a második és harmadik generációtól várja a hazai intézetek támogatását. Azt kérdi Becker, úr: „Mit is ért el a református konvent?“ A feleletet megadja ő maga, nem akkor, midőn a magyar népből kisajtolt sok-sok ezer koronáról szól, hanem mikor cikkének intenciójáról megfeled kezve a következő sorok megírására fakad: Református testvéreink nagyon ügyes politikával magukhoz tudták édesgetni a mi híveinket is. Egyes kedvezményeket nyújtanak nekik külsőségekben (például az Úrvacsoránál ostyát adnak híveinknek), de gyermekeinket nagy buzgósággal kálvinistákká nevelik. Hogy mily sok ágostai hitvallású evangélikus magyar van a református egyházakban, azt onnan lehet tudni, hogy a tiszta magyar kivándorlás legnagyobb a Dunántúlról s így az amerikai magyarság között az evangélikusság sokkal nagyobb százalékkal van képviselve, mint odahaza. Van Amerikában református magyar egyház, melynek több evangélikus tagja van, mint református. Ilyen South Betlehem, Pa , amelyhez 80 evangélikus és csak 70 református család tartozik. Ötvenhat amerikai református egyház közül husszonkettő tartozik a konventhez Hát ezután csakugyan lehet kérdezni: mit is ért el a református konvent ? Úgy-e tönkretette beavatkozásával az amerikai református magyarok ügyét? Úgy-e csődöt mondott a reformátusok nagy terve. Az amerikai magyarságban az evangélikusok, Becker úr szerint nagyobb számmal vannak képviselve, mint odahaza. És hála Istennek a hazai vezetőkörök nem avatkozván bele az amerikai ügyekbe, elértük azt, hogy van három anyaegyházunk, míg a reformátusoknak intőpéldaképpen van szerény ötvenhat ekklézsiájuk. Lehet-e ezek után egyebet tenni a vezetőköröknek, mint továbbra is megmaradni azon „féltő gondnál és szeretetnél“ melyet az „Evangélikus Őrálló ‘ szerkesztője olyan lekötelező módon biztosít az amerikai evangélikus magyarok számára. Szerintem Becker úrnak egész cikke intés és figyelmeztetés a hazai vezető köröknek arra, hogy igenis ébredjenek kötelességüknek tudatára s éppen mivel oly sok az elhanyagolt hely s oly sok a tennivaló, gondoljanak azokkal az elhanyagolt helyekkel s fogjanak hozzá a tennivalók elvégzéséhez. A General Councilt hála, elismerés és köszönet illeti meg azon buzgóságért, mellyel hittestvéreink ügyét felkarolta. De a General Council anyagi eszközei sem korlátlanok s a szláv misszió, mely a clevelandi és detroiti magyar lelkészeket dotálja, jelenleg deficittel, 4000 dollár deficittel dolgozik. Teljesen érthetetlen dolognak találom, ha olyan körülmények között, mint amilyeneket Becker úr rajzol, egy amerikai lelkész a hazai vezető köröket tétlenségre inti s az amerikai ügyekbe való beavatkozástól óvja. A „féltő gond és szeretet“ itt nem elég. Itt tenni kell. New - Brunswick (Észak - Amerika), N. G. 1911. május 18. Németh Károly a new-brunswicki ágostai hitvallású evangélikus magyaregyházközség lelkésze. HÍREK. Királyi kitüntetés. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az egyház és közélet terén szerzett érdemeik elismeréséül dr. Teutsch Frigyesnek, a Magyar- ország erdélyi részében levő ágostai hitvallású evangélikus országos egyház püspökének a II. osztályú vaskorona rendet, dr. Herfurth Ferenc brassói ágostai hitvallású evangélikus főlelkész és püspöki helynöknek a Ferencz József-rend középkeresztjét adományozta.
