Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 21. szám
8. oldal Evangélikus Lap 21. sz. 1911 május 20. 3. Szószékünk a társadalom irányítását csak úgy teljesítheti, ha a társadalmi kérdéseket is okosan felöleli. Evégből szükséges, hogy theologiánkon a szociológia is tanittassék. 4. Szükséges egy vallástanár- és vallástanítÓT képző intézet felállítása. Ide végzett theologusok és tanítók juthatnak be s egy évi tanítás után diplomát nyernek. E képzőben a vallástanítás új, szociális feladataival és követelményeivel ismerkednek meg. 5. A gyermeknevelés megkönnyítésére irányuló mindennemű törekvést buzgón kell támogatnunk. 6. A nőegyleteknek munkaköre szélesítendő. 7. A sajtó ügyének s az írók tömörítésének kérdése napirenden tartandó. 8. A szociális konferenciák a lelkészi értekezletekkel kapcsolatba hozandók. (Vége.) A hétről. Boszorkánykonyha. Az Úristen gyönyörű szép májussal áldotta meg hazánkat. Megvolt az értékes májusi eső, amelyet termékenyítő meleg váltott fel. A fagyos szenteknek se hire, se hamva. A gazda örül és jó termést remél és mit mívelnek eközben ezen az áldott földön az emberek? A protestánsok vezére Kaposváron a felekezeti súrlódások félretételére hívja föl a magyart. A római katholikus püspök őt ezért dicséri és bízik abban, hogy most már az összes keresztyének közös harcra kelnek a hitetlenek ellen és szövetséget ajánl a protestánsoknak. Az „Alkotmány“ „Közös harc — közös védelem“ címen hirdeti a nagy akció kezdetét, az „Egyházi Közlöny“ a „Harc a sárkánnyal“ címen irt vezércikkében szintén harcra tüzeli a hívőket. Ebből az érdekes cikkből többi között megtudjuk azt is, hogy „Németországban a protestantizmus a katholicizmushoz közeledik“, hogy a protestantizmus ráeszmélt arra, hogy a reformáció sok olyan nagyszerű tradíciót tömött be, amelyből hatalmas életforrások bugyogtak elő, gondoljunk csak a'szerzetesrendekre és a nagy kath. szentekre 1“ — (tehát Németországban már a protestánsok visszakívánják a szerzetesrendeket és a szenteket! Szerk.) Ez a cikk a hitetlenek ellen a tudást akarja harcba vinni, de nem azt a tudást, amely a ráció, az ok és okozát viszonya, a természettudományi felfogás, a tudományos készültségen alapuló ,,egyoldalú“, hideg és merev ész- kulturára támaszkodik, hanem és ezt egész őszintén kimondja, .,a középkori tudást“ a „tipikus középkori gondolatot és gyakorlatot“. Hasonló őszinteséggel nyilatkozott meg a klerikális mozgalom május 14-én a budapesti Vigadóban tartott katholikus népgyűlésen, hol a budapesti klerikálisok ezrei tomboló lelkesedéssel helyeselték a legújabb klerikális néptribun harci riadóját, ki nyíltan kimondotta, hogy ő büszke arra, hogy klerikális és antiszemita. Ezt nevezik aztán a vallásfelekezetek közötti torzsalkodás megszüntetésére irányuló mozgalomnak. Ezek az emberek dicsérik és üdvözlik gróf Tisza Istvánt, mint szövetségesüket! Hát nem boszorkánykonyha ez? Mit várhatunk a kormánytól? A „Pester Lloyd“ szerdai esti lapja közli a nemzeti munkapárt értekezletén a vallásügyi tárca költségvetése alkalmából lefolyt vitát. Szász Károly kifogásolja, hogy a költségvetésben a vallástanárok fizetése a rendes tanárok fizetésével egyenlővé van téve. Dr. Várady Zsigmond szintén kéri a minisztert, hogy ezt a tételt törölje és hosszabb beszédben megdöbbentő példákkal világítja meg a kleríkalizmus aknamunkáját Magyarországon, amelyet ez különösen az iskolában kifejt, amelyet már jóformán egészen hatalmába kerített, figyelmezteti a minisztert a kongregációk vészes befolyására. Szegeden 12—14 éves fiuktól fogadalmat vesznek ki, hogy minden héten gyónni fognak, hogy nem járnak el színházba, hangversenyekbe, a kongregáció által nem ajánlott felolvasásokra, hogy a korzóra és sétányokra el nem mennek stb. Nagyváradon és Szatmárnémetiben pláne kényszerítik a maturán- sokat az antimodernista eskü letételére. Gróf Zichy János vallásügyminiszter a vallástanároknak rendes tanárokká való kinevezését azzal menti ki, hogy ő ezt a helyzetet már úgy találta, eszeágába sem jutott azonban az így kinevezett vallástanárokat akár előbb, akár utóbb iskolaigazgatókká kinevezni. Miután azonban ilyen aggályok felmerültek, kész ezen kérdés végleges elintézését függőben tartani. A Várady által felhozottakra megjegyzi, hogy az általa tett intézkedéseknél a minisztérium semmiféle tisztviselője által nincs befolyásolva és hogy a Mária Kongregációkról azt hitte, hogy azok kizárólag pietisztikus intézmények. E tekintetben megígéri, hogy a kongregációk tevékenységére figyelni és ha ilyen visszaéléseket találna, azok ellen megfelelően intézkedni fog. Eddig nem hallotta, hogy a középiskolák tanulóitól az antimodernista eskü letételét követelték volna. Ha ez így van, kötelességének fogja tartani a megfelelő orvoslásról gondoskodni. Hát ez helyes! Csak azon csodálkozunk, hogy a vallásügyminiszter a kongregációk irányzata és működése felől tájékozódva nincs. Hát ezeknek az egyesületeknek nincsenek alapszabályaik és ha nincsenek hogyan lehetséges az, hogy egyleti működést fejtenek ki, sőt mint jogi személyek már Budapesten ingatlant is szereztek? Kérjük a kormányt, hogy a Mária Kongregáció alapszabályait nyilvánosságra hozza! Á békéscsabai tragédia. Távol legyen tőlünk a Zsilinszky-fiuk aégzetes tettét kimenteni akarni. Annak a megítélését, hogy ki a vétkes, teljesen a független bíróságra bízzuk. Csak az tölt el bennünket mély szomorúsággal, hogy az az ádáz osztályharc, amelynek szánandó vezére most már örök álmát alussza, a legvirágzóbb evangélikus
