Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-06 / 19. szám

1911. május 6.

Evangélikus Lap. 19 sz.

5. oldal

leendő további kiszolgáltatásának kérdése pedig függőben hagyatott.

Végül a pörben kihallgatott tanuknak a XXIII. pertári jelű jegyzőkönyvben foglalt s lé- nyegileg egyező vallomása szerint a Lókut községben keresztülvitt legelő- és erdőelkülö nzést közvetlenül követő télen Zámory Kálmán akkori földesúr (a lókuti 32. sz. tjkönyvben bejegyzett nemesi birtoknak a helyszineléskor fölvett tulajdonosa) a rom. kath. plébánosnak és mesternek jutott s részükre külön ki is hasított erdőterületről a fát kivágatta, de ugyanakkor kijelentette, hogy mindaddig, „míg a nap és hold lesz az égen“ a plébánosnak azt a 18 samesternek azt a 6 öl hasábfát, melyet azelőtt is kiadott, továbbá is ki fogja szolgáltatni saját erdejéből s vallották a tanuk azt is, hogy ezt a fajárandóságot a rk. plébános és a mester minden évben megkapta az uradalomtól mindaddig, míg felperes nem lett annak tulajdonosa és hogy a fát az uradalmi erdőből a zsellérek vágták ki s a volt jobbágyok szállították be mindenkor a plébánosnak és a mesternek.

Alperesek ennek a szolgáltatásnak dologi jellegét vitatták s erre bizonyítékul hozták föl, hogy a rk. plébános és a mester fajárandósága ellenértéke volt annak, hogy az uradalmi tisztek és a eselédség a plébánosnak és mesternek lektikálist vagy lélckgabonát adni nem tartozott s vitatták azt is, hogy az elkülönzés után

nevezte volna éktelennek. Természetes, hogy a régi germánok Krisztus vallási hírnökeit szabadon leomló hajjal ábrázolták, mert ez volt a szabad ember jelvénye, mig nyírott fővel, akkor csak az alacsonyabbren- düek és a rabszolgák jártak. És semmiesetre sem járt az Úr hajadon fővel sem, hanem a fején egy sűrű színes kendőt, turbánt viselt, gondosan védve azt a keleti nap erejétől. E szokás elhagyása az ember keleten sokszor pár perc alatt napszúrásnak teszi ki

Ézsaiás próféta könyvének 53. része 3-ik verséből, mely szerint: „Utálatos volt és megvettetett, fájdalmakkal teljes, beteges És oly megvetett volt, aki előtt az ember elrejti az orcáját“, azt akarták következtetni, hogy az Úrnak alakja és arca gyenge és nem szép volt. Tertullián (+220 Krisztus után) ennek az értelmében még azt állítja: a római katonák nem köphettek volna az Úr arcába, ha az ő rútsága arra nekik alkalmat nem adott volna. Aligha ! Ézsaiás eme szavai a szenvedő, a sok bántalmazásoktól nagyon elcsúfult Isten szolgájára vonatkoznak. Ezért Aranys^ájú szent János és Jeromos, mint prófétai szóra a 45 Zsoltár 3-ik versére is hivatkoznak: „Te a legszebb vagy az emberek fiai közt “ Ily fölfogás megfelel az evangélium több helyeihez képest a mi érzelmeinknek is. Márk

az uradalom a rk. plébános és a mester erdő- illetnjényéről levágott fák ellenértékéül szolgáltatta ki a fajárandóságot.

E tekintetben a pör adatai az alperesek álláspontja mellett bizonyítékot nem szolgáltatnak. Igaz ugyan, hogy a 6. alatti II. §. 5. és 111. §. 8. pontja szerint az uradalmi tisztek és az uraságok cselédei ellentétben a többi hívekkel, lektikális vagy lélekgabona járandóságot szolgáltatni sem a plébánosnak, sem a mesternek nem tartoztak, de arra, hogy ez a mentesség a fajárandóság ellenértéke volt, semmiféle támpont nincs, sőt az alperesek ebbeli állítását egyenesen megcáfolja, a 6. alattinak az a tartalma, hogy a lektikális gabona szolgáltatása alól mentesítve voltak a pusztabeli hívek és a gazdák cselédei, tehát olyan egyének is, akik az uradalommal szolgálati viszonyban nem állottak.

Annak a bizonyítására pedig, hogy a legelő- elktilönzés után Zámory Kálmán az addig is kiadott fajárandóságot azért ígérte meg továbbra is a rk. plébánosnak és a mesternek, mert ezeknek erdőilletményéről a fákat kivágatta, a pörben kihallgatott tanuknak ez irányú vallomása azért nem alkalmas, mert ezt a fajárandóságot az uradalom az erdőclkülönzés előtt is kiszolgáltatta, a későbbi szolgáltatásnak kártérítés- szerű jellegét pedig megcáfolja az, hogy a 7. alatti szerint az extraseriálisták, amennyiben

9 r 15 ik versében p. o. ezt olvassák: „És azonnal az egész sokaság őtet látván, elálmélkodék és eleibe menvén köszönték őket.“ Ha a nép az ő rútságától elborzadt volna, akkor nem mentek volna hozzá, hanem elfutottak volna tőle, nem üdvözölték vol:ia őtet tiszteletteljesen, hanem megvetették és kigunyolták volna. A régiek igen kíméletlenek voltak ebben a tekintetben. Mily hatalmas lehetett Jézus haragvó komolysága a templom megtisztításakor, mily fenséges a Gecsemáne-kertben az ellene támadó poroszlók seregével szemben: „Mihelyt azt mondá Jézus nekik: én vagyok az, hátra állának és kesének a földre.“ (János 18. v. 6.)

A szent képzelődés mindig szabad mezőt talál ezen a téren és minden nép, valamint minden időkor is Jézus képét a maga izlésénék megfelelőleg fogja ábrázolni. Mint a legjobb életrajz, úgy az Urnák a legszebb képe is egy hívő, tetterős keresztyén életnek a követése lesz és marad.

Dr. Vogel berlini tábori lelkész után : Czékus László.