Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-22 / 17. szám
8 oldal Evangélikus Lap 17 íz. 1911 április 22 ban folyt le mint máskor, a növendékekre nézve kevesebb izgatottsággal járt, de mégis csak vizsgajelleggel bírt. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy polgári leányiskoláinkban az évzáró vizsgálatok töröltessenek el. Kérem a tisztelt szakosztályt, vitassa meg e kérdést és tegyen javaslatot arra nézve, miképen lehetne ezt polgári leányiskoláinkban a jövőben megvalósítani, esetleg terjessze a szakosztály ebben a kérdésben hozott határozatát egyöntetű eljárás céljából az egyetemes iskolai bizottság elé. Az ev. hívek számbeli csökkenése* A múlt évi egyetemes közgyűlés által az ev. hívek számbeli csökkenése okainak kiderítése s javaslat- tétel ügyében kiküldött bizottság f. évi március 8-án tartotta első érdemleges ülését s ezzel az egyetemes gyűlés a cselékvés terére lépett. A bányai egyházkerület jó és hasznos munkát végzett, amikor ismert indítványával a mozgalmat megindította. Egyházunk sok üdvös intézkedést tehet. Homola István kassai lelkész, a bizottság előadója, számszerűleg mutatta ki egyházunk veszteségét. Előadásából az tűnik ki, hogy a lélekszám nem csökken, hanem csak tért vesztünk. Ugyanezt konstatálta a múlt évben Bállá Jenő nyíregyházi egyházi felügyelő és a tiszai egyházkerület ez ügybeni referense ismert kitűnő tanulmányában. Ez a dolog már igen érdekes. Dr. Baltik Frigyes püspök megbízásából és bizalmából én is referense voltam ezen fontos ügynek a dunáninneni egyházkerület múlt évi zsolnai közgyűlésén. Kimutattam a nagymérvű lélekszámcsökkenést. Összehasonlítottam az országos népmozgalmi és az egyházi statisztikát. Kitűnt, hogy az 1900. évi nép- számláláskor — ezt Bállá Jenő egyházfelügyelő is konstatálta — 1,250 000 ev. lélek, az 1909-ik évben az egyetemes gyűlés jegyzőkönyve szerint már csak 1,053.000 lélek volt, míg e szám a múlt évben az egyetemes gyűlés jegyzőkönyve szerint egyszerre egy év alatt felszökött 1,067.155 lélekre, tehát egy év alatt az azelőtti nagy csökkenésekkel szemben a lélekszám 14 068 lélekkel szaporodott volna. Ha ilyen nagy eltérés mutatkozik, ezért csak az egyházakat lehet hibáztatni, ha helytelen adatokat küldenek be az egyházkerületekhez. Ezért is szükség volna egy egyházi statisztikai évkönyvre. Homola István előadó rámutatott a veszteség okaira, amelyeket a gazdasági, politikai, társadalmi és egyházi hitéleti viszonyokban talál meg. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy a lélekszámcsökkenés, valamint a nagy térvesztés főbb okai a kivándorlás, rossz közegészségügyi viszonyok, az egy-gyermekrendszer, az 1868. évi 53. t.-c. 12. §-nak hatályon kívül helyezése, a vegyes házasságok, az 1894. évi, a gyermekek vallását meghatározó törvény alapján adott reverzálisok, áttérések, de különösen azon okok, melyekben a bizottsági ülésben tapasztalatokban gazdag püspökeink rámutattak. Gyurátz püspök a hitnek meglazulásában, az ev. nők nevelésének és képzésének elhanyagolásában, Baltik püspök a hiányos organizációban, a szórványoknak nem kellő gondozásában, a hitoktatás nem kellő ellátásában, Scholtz püspök szintén az utóbbiakban keresi a baj főbb okait. Ezer sebből vérzik egyházunk, de azok tényleg a legégetőbb sebek. A bizottság által hozott határozatokat és tett javaslatokat, amelyek már ismeretesek, az egyetemes gyűlés, azt hisszük el fogja fogadni, amelyek közt van az egyházi statisztikai évkönyv szerkesztésére és az egyetemes bizottság állandósítására vonatkozó javaslat is. Itt az én szerény nézetem az, hogy nem ártana, ha az állandósítandó bizottság, mint az egyetemes gyűlés egyik szeme és szerve egy „egyetemes belmissziói bizottság“ nevet venné fel s ha a bizottságban még mások is, akik ezen fontos kérdéssel és statisztikával foglalkoznak, beválasztatnának. Vitéz Lajos. Külföldi hitélet. „A válság a katholikus egyházban“. Ezen címen tartott előadást március 12-én Essenben (a. d. Ruhr.) dr kunk, róm. kath. theologus, a müncheni modernista újság szerkesztője, körülbelül 700 hallgató előtt, amelyből a következőket kiemeljük: Az előadó nem akar ezúttal foglalkozni azokkal a jelenségekkel, amelyből nyilvánvaló, hogy a katholikus egyházban válság van. Hiába akarják a válságot eltagadni, annak tünetei mindinkább nagyobb mérveket öltenek. Most azonban nem a válság tüneteivel, hanem annak gyökereivel akar foglalkozni. És ez azon kérdés feltevésével történik, milyen nehézségek támadnak a katholícizmus jelenlegi rendszeréből a nemzeti, kulturális és a tulajdonképpeni valláserkölcsi munkára nézve különösen a német katholikusoknál ? Nemzeti és politikai tekintetben az ultramontaniz- mus, vagyis az egyházi hatalomra és uralomra irányuló törekvések államot az államban iparkodnak létesíteni. Az ultramontanizmus a politikai kérdéseket nem tisztán politikai és gazdasági, hanem felekezeti szempontból is felkarolja. Olyan területeken kívánja az egyház befolyását érvényesíteni, ahol az egyháznak nincs keresni valója. A modern állam nem vallási vagy éppen felekezeti jellegű, hanem tisztán polgári, emberi. Államvallásnak nincs többé jogosultsága. A mostani egyház azonban nem akar arról lemondani, hogy ő legyen az első és egyedüli vallási közösség. Az összeütközés Spanyolországban például főképpen abból eredt, hogy Róma nem akarja megengedni, hogy a többi vallásfelekezetek is nyerjenek jogokat. Németországban a Centrum vette fel programm- jába az egyház ezen jogosulatlan törekvéseinek támogatását: felekezeti politikát űz, felekezeti ösztönök sorakoztatják a választókat egy zászló alá; ezen ösztönök felkorbácsolásánál az izgatás és demagógia minden eszközei mozgásba hozatnak. A Centrum sajtója
