Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-15 / 16. szám
1911. április 15. Evangélikus Lap. 16. sz. 5. oldal éles, de mindig magas színvonalon álló vitát, amely azonban végül teljes harmóniában fejeződött be. Magát a szabályrendeletet, mely jóváhagyás végett az egyetemes gyűlésnek lesz beterjesztve, lapunk legközelebb egész terjedelmében közölni fogja, itt csak a munkálat lényegét ösmertetjük. A munkálat figyelembe veszi úgy az alkotmány rendelkezéseit, mint a budapesti gyűlés megállapodásait nemkülönben mindazokat a mozzanatokat, melyekkel a fennálló három akadémia munkáját hatékonyabbá lehetne tenni. A tervbe vett reform lényege, hogy ezentúl az akadémiák az eléjük tűzött két cél a tudományos képzés és gyakorlati lelkésznevelés követésében az elméleti és gyakorlati disciplinák párhuzamosan, de lehetőleg elválasztva tárgyaltainak olyképp, hogy az előbbieket a rendes tanárok az előadások és tudományos szemináriumok keretében, az utóbbiak közlését és általában a lelkipásztori hivatalba való beiskoláztatást a theologiai tanárok bevonásával a gyakorlati lelkészek a lelkészképző szemináriumokban végeznék. A fakultáson való kiképzés ellátja a theologust a modern kor követelte tudományos alapon nyugvó általános műveltséggel, azt azután kikerekíti az egyházunk követelte vallásos és egyházias nevelés. Ily módon a tudomány érdeke és az egyház érdeke, a tanszabadság és a hit követelménye ki van egyenlítve. A tervezett a tantárgyak, különösen a történeti tárgyak egy részét restringálja és ezek helyébe a mai életbe vezető stúdiumokat iktatja (népisme, szociológia, szocializmus stb.), az egyes tanfolyamok óraszámát leszállítja, a kötelező kollokviumokon nagyobb szabadságot enged meg és mindezen újításokkal a gyakorlati élethez viszi közelebb a theologiai képzést. Az eddigi vizsgarendszerrel szemben két alapvizsgát állapít meg. Az elsőt, mely kizárólag bölcsészeti és nyelvészeti tárgyú, az első év végére esik, a második, mely már átvezet a szorosan vett theologiai szaktudományba és történeti jellegű, a második év végén lesz megtartva, a szakvizsgálat pedig a negyedik év végén. Szóba kerülvén a lel- készi vizsgálat a szakosztály óhajtásképpen kimondja, hogy ezen vizsgálat a szakvizsga után egy évvel lenne letehető, tárgya a gyakorlati theologiai tudomány rendszere (theologiai enciklopaedia). A szakosztályi ülés második tárgya volt Hornyánszky Aladár előadása: A tudomány értéke egyházunkban Erre azonban az idő előrehaladta miatt már nem került a sor. Szerző Ígéretét bírjuk, hogy azt papírra téve lapunknak közlés végett átengedni fogja. A középiskolai szakosztály ülése. Fischer Miklós, az iglói főgimnázium igazgatója, a szakosztály elnöke, lendületes, szép tisztító-tüzben, kik az átlényegülés tanában, vagy kik hisznek a pápában és kik nem hisznek. Az ember üdvössége ugyanis az Isten kegyelmétől függ, de minden jó polgárt és alattvalót ugyanazzal a mértékkel kell mérlegelni“. A követség: .Mi meg annál bátrabban helyeztethetjük bizodalmunkat Őfelsége kegyelmébe és igazságosságába, mert vallásunk elvei a közrenddel nincsenek ellenkezésben, sőt a monarchikus kormányzatnak nagyon is megfelelnek“. A császár: .Többen vannak-e Magyarországon az evangélikusok, mint annakelőtte?“ A követség: „Őfelségéik jóvoltából áldásos és hosszú béke biztosíttatván, az evangélikusok népessége is természetes arányban megnagyobbodott“. A császár: „Nem azt kérdeztem, hanem hogy úgy áll-e a dolog, amint mondják, hogy t. i. nagyon sok község és más hely azelőtt tisztán evangélikusokból állott, most meg ott csak kevesen vannak, más helyen meg éppen nem maradtak meg. Megtörténhetett ez akár az embereknek kiűzése, akár pedig a vallás megváltoztatása által“. A követség: „Egy s más helyen csökkenhetett az evangélikusok száma a kizavarások miatt, de mivel a kiüzöttek a királyság területén belül új és hozzá meg igen nagy kolóniákat telepítettek, ezért valamint eleink mindig állíthatták, hogy az evangélikusok a királyságnak a felét teszik, azonképen mi ezt most még biztosabban mondhatjuk“.* Ezek voltak a legemlékezetebbre méltóbbak. Amiket a részleges sérelmekről és más dolgokról mondott a felséges császár, azokat mellőzzük. (Vége.) (A bemutatott napló az Egyet. Ev. Levéltár II. f. 13., 3. jelzésű kéziratos kötetéből való, mely kötetnek összefoglaló címe a szokásos „Miscellanea *. Erről a könyvről egy régebbi „Bibliotheca* című katalógusunk azt mondja, hogy különböző, vallási iratok összekötött gyűjteménye, tartalmazza azokat az aktákat, melyek Prónay Sándor egyetemes felügyelő halála után maradtak s — nem tudni, mikor? — összegyűjtettek. Ennek a kötetnek 643. és következő oldalain található ez a napló. írója ismeretlen. Cime: „Diarium Deputationis Anno * Túlzás; biztosan csak a nemességre gondoltak, protestáns nemes volt annyi, mint katholikus. Persze követet annyit nem tudtak a diaetára küldeni, ezért hozhattak ellenükre törvényeket.
