Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 15. szám
8. oldal Evangélikus Lap 15. sz. 1911 április 8, A bánsági egyházmegye gyásza. „Leesett ,a mi fejünknek koronája“, letette a kormánypálcát a biztos kormányos, elhagyott bennünket a szeretett bátor vezér, elpihent a fáradhatatlan munkás, megszűnt dobogni a nemes, hitbuzgó szív; meghalt, kiszenvedett a bánsági egyházmegye felügyelője: sedeni báró Ambrózy Béla ősi birtokán, Temesgyarmatán, 1911 január hó 18 án 73. életévében. Hogy ki volt báró Ambrózy Béla a bánsági egyházmegyének, megtudjuk a következőkből. A bánsági egyházmegye össze van forrva teljesen a báró Ambrózy családdal Az egyházmegye 1836-ban alakult önálló egyházmegyévé, első felügyelője id. báró Ambrózy Lajos, utána ifj báró Ambrózy Lajos s ezután a harmadik 1870-től a boldogult báró Ambrózy Béla volt. A 74 esztendős bánsági egyházmegyét, tehát világi vezetőkkel e nemes család látta el mindezideig. Báró Ambrózy Béla fiatalon, 31 éves korában került a bánsági egyházmegye felügyelői székébe s 40 esztendőn át töltötte be azt híven, becsülettel és díszesen. Mint a három vármegyére kiterjedő elszórt ág. h. ev. egyházmegye egyetlen arisztokrata családjának egyházához példás hűséggel ragaszkodó tagja tekintélyével, melyet származásán kívül főleg nemes tulajdonságai és példás szorgalma által az egész délvidéken, az országban, sőt a külföldön is szerzett; az egyházmegyének, melynek kifejlődése az ő felügyelősködése idejébe esik, rendkívül nagy hasznára, előnyére volt. Politikai társadalmi, vármegyei, közgazdasági állandó vezérszereplése, amelynél szeretett egyházunkhoz való hithűségének mindenkor kifejezést adott, tekintélyt s becsülést szerzett még legnagyobb ellenségeink előtt is és az egyházak érdekeit mindig sikeresen meg tudta védelmezni. Mint szolgálaton kívüli huszárszázados is használt egyházunknak, mert a katonai vezetőségekkel való állandó baráti összeköttetésénél fogva, határőrvidéki egyházaink autonom jogait mindenkor megvédelmezte. Nem volt a pompa, fény és hiábavaló üres beszéd barátja: egyszerű, puritán, egyenes, hű, bátor tántoríthatatlan beszédjében pedig rövid, velős és határo zott jellem volt. Minden beszédében munkaszeretetre, kitartásra, hithűségre, mértékletességre és takarékosságra buzdított. Ezen elveket a saját példáján mutatta mindhalálig. Egyházszeretetét csak hazaszeretete s királyhüsége múlta felül. És ez a sokoldalúan fáradhatatlanul dolgozó mun- káslélek nemes vallásos kedélyének megfelelően a leg- gyöngédebb szeretettel ápolta mintaképül választott méheit és kedves virágait. A halál a 72 éves aggastyánt még a legszorgalmasabb munkában találta, éppen új kiadásán dolgozott világhírű méhészeti könyvének, melyek az összes világrészekben ismertté tették nevét. Hogy mennyire becsült, köztiszteletben állott egyházmegyei felügyelőnk, azt fényesen bizonyítja a mellén viselt temérdek kitüntetésen és rendeken kívül, impozáns temetése, melyben csak fejedelmek részesülnek. Ott volt a kormány (miniszter), a katonaság, a vörös kereszt, a vármegye, a sok egylet képviselősége gróf Csekonics Endrétől kezdve egész a hű népig. Az egyházmegye öt lelkész és több felügyelő megjelenésével rótta le kegyeletét a temetésen. Főesperes és alesperes azonban betegség miatt meg nem jelenhetvén, a gyászszertartást boldogultnak 36 éven volt hűséges vezértársa Kramár Béla kir. tanácsos, örökös főesperes, mint helyi lelkésze és Bohus Károly volt országgyűlési képviselő, egyházmegyei főjegyző végezték. Egyetlen fia: báró Ambrózy Andor egyház- megyei másodfelügyelő a részvéttáviratok kimondhatatlan mennyiségével lett elhalmozva. Adja a jó Isten, hogy nemeslelkű atyja tulajdonait is örökölje egyéb örökségeivel ! Báró Ambrózy Béla egyházmegyei felügyelőnk emléke legyen áldott és említtessék mindenkor kegyelettel ev. egyházunkban! Nagy volt, nemes volt, a mienk volt ő! Legyen áldott poraiban! Nemes lelkének fényljék az örök üdvösség világossága!
