Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-01 / 14. szám
1911. április 1. Evangélikus Lap. 14. sz. 5. oldal pen lefestették. És akik oly nagy súlyt fektetnek a kinyilatkoztatott tan megőrzésére, amely felett töprenkedni bűn, miért nem hódolnak meg Krisztus földi helytartója előtt, aki ezen kinyilatkoztatás legkövetkezetesebb megőrzője? Az sem áll, hogy én a lélek hallhatatlanságát, amely a keresztyén vallás egyik alapelve, a „Quo vadis“-ban tagadtam volna. Sőt a Pröhle által idézett passzusból is kitetszik, hogy természettudományi kirándulásom eredménye annak a konstatálása, hogy azt, ami a ha/hatatlansag- ról és az örök életről való keresztyén hit belső mag\'át képezi. a tudomány felfedezései nem érintették^. Reflexió történik ugyan arra is, hogy az Istennel való egyesülés eszméje megfér-e az egyén megsemmisülésének eszméjével és itt azt a képet használom, hogy az Óceánba beömlő vízcsepp nem követelhet egyéni létet. De ez reflexió és nem hitvallás. Hinni csak azt tudom, amiről meggyőződöm. Nem tartozom azok közé, akik mindent tudnak. Én tehát azt nem hiszem, hogy a halálon túl egyéni lét nincsen, de nem tudom, hogy van-e? Bízom abban, hogy a mindenható Isten nem fogja ezen tudatlanságomat bűnömül betudni, ha van túlvilági lét, mert nem az ő mindenhatóságában való kételyem, hanem az én hitvány egyéniségem értéktelenségéről való meggyőződés sejteti vélem, hogy én * 5 6 Őfelsége mégis kijelentette, hogy a követségnek szemé lyes kihallgatása az ő gondja s megparancsolta, hogy március 6-ikán reggel hét előtt jelen legyenek. Március 1-én, 2-án a folyamodvány tisztázása befejezést nyert. 3 ikán, 4-ikén a tisztázati példányokat hasonlították össze. Mivel pedig ezen a napon a dunántúli küldött is megérkezett Vidos Sándor nemzetes úr személyében, hogy a fentebb érintett gyanút (tudniillik, hogy a dunántúliak nem akarnának velünk tartani) megcáfoljuk, megbízást kapott Bessenyei úr, hogy ennek a nevét is mondja be. 5- ikén báró Zay úrtól a felséghez intézendő ki- hallgatási beszédet készítették elő. Felvirradván végre 6- ika, jóllehet a többi követ urak hat órakor már hazulról elindulhattak volna, mivel mindazonáltal Vidos úr még nem volt készen, azért csak hétkor értek a királyi rezidenciához. Itt, mihelyt az ajtónállónak szokás szerint a neveket felírás végett Pongrácz úr átnyújtotta, ez legott je entette, hogy a királynő a követség felől már tudakozódott. Voltak már ott azonban olyanok, akik még a küldöttség odajövetele előtt iratkoztak fel, ezeknek a nevét tehát e közben a kamarás a királynőnél már bejelentette. Előbb hát ilyenformán ezek közül fogadott vagy nyolcat. így hát, csak úgy kilenc óra után kiáltotta követeinket a kamarás ilyenformán: Pester Deputirte. (Folyt, köv.) miután földi pályámat bevégeztem, a nagy min- denségben felesleges vagyok. Megnyugszom Uram Teremtőm akaratában, ha azt ő így rendezte be, kész vagyok tovább is küzdeni; — ha Istenem máskép rendelte, bele nyugszom abba is. Legyen meg mindenben az ö akarata! Hogy ez a felfogás megsemmisítené az er- kölcsiséget és kizárna minden egyéni felelősséget, el nem ismerem. Az az igazi erkölcsiség, amely a jót magáért a jóért cselekszi, mely jutalomra nem számit Igaz, hogy a Szentírás a jóknak megjutalmazását és a gonoszoknak megbüntetését helyezi kilátásba. Ez az álláspont helyes és szükséges volt abban a korban, amikor az emberiség erkölcsi felfogása még nem volt azon a színvonalon, a melyre kell hogy emelkedjen. Megengedem hogy még most sincs azon a színvonalon és azért kételyemet senkire sem akarom oktrojálni. De engem se bántsanak érte! Ez a protestáns szabadság! Sztehlo Kornél. Zsinati ügyek. Az egyetemes egyház által kiküldött zsinati bizottság alkotmányozó albizottsága által 1910 márc. 27—28-án tárgyalt egyik fontos ügy a következő: Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros területén alkotandó ág. hitv. evangélikus egyházközségről. Beterjeszti: lándori dr. Kéler Zoltán előadó. 1. §. A Budapest székesfőváros területén jelenleg fennálló ág. hitv. evang. egyházak, névszerint a budai anya-, óbudai leány-, továbbá a pesti magyar, német és kerepesi-úti egyházközségek különállása, valamint a Deák téri testvéregyházak működése megsziintettetik és a székesfőváros területén lakó összes ág. hitv. evang. hívek Budapest székesfővárosi ág. hitv. evang. egyház- község elnevezés alatt egy anyaegyházba egyesíttetnek. 2. §. Az egyesített egyházközség a hitsorsosok számának megfelelő, területileg elkülönített lelkészkörökre osztandó. Az egyes lelkészkörök lélekszáma a jelen törvény 11. és 12. §-ai értelmében megalkotandó szabályrendeletben az E. A. vonatkozó (30. §.) rendelkezésétől eltérőleg a székesfőváros különleges viszonyainak megfelelő módon állapítható meg. Az egyes lelkészköröknek nyelvek szerint való elnevezése helyt nem foghat. Azon lelkészkörökben azonban, ahol az a hívek nyelvi viszonyainál és az eddig követett gyakorlatnál fogva szükségesnek mutatkozik, a magyar isten- tisztelet mellett német és illetve tót istentisztelet is tartandó és- az egyházi ténykedések (funkciók) ezen utóbb említett nyelveken is végzendők A 11. és 12 §. sze
