Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-01 / 14. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 14. sz.

1911. április 1.

Akik mindent tudnak.

(Válaszul Pröhle Henriknek az „Evangélikus Őrálló“- ban „Maradjunk a tárgynál“ cím alatt közzétett cikkére.)

Négy hétig külföldön jártam és nem olvastam magyar lapot. Hazajőve ámulással töltött el az igénytelen „Quo vadis“ felolvasásom körül kifejlődött vita. Hiszen ez egész theologiai irodalom ! Fel vannak korbácsolva a szunnyadó erők és harcélbe állanak egymással az „Evangélikus Őrálló“ és az „Evangélikus Lap“ !

Őszintén szólva, én ennek örülök. Örülök azért, mert evangélikus egyházunk tespedésének egyik és talán főokát abban látom, hogy mi egyházi és vallási kérdésekkel már huzamos ideje egyáltalában nem törődtünk. A laikus előtt pláne a vallás kérdései az unalmasság színében mutatkoztak. Egyházi gyűléseink tárgya az egyház közigazgatása lévén, a vallásos kérdésekkel való foglalkozás nem tartozik hatáskörükhöz. A templomban az unalmas prédikációkat (tisztelet a kivételeknek) a müveit laikus elem nem igen hallgatja, az egyedüli tér tehát, amelyen a vallásos élet megnyilvánulhat, a szűkebb körre szorítkozó vallásos estéktől eltekintve, az evangélikus sajtó.

Nagyon jó és helyes tehát, hogy az Evangélikus Lappal szemben, amely, legalább annyiTÁRCA*

Régi írások*

VI.

Az 1774-ík ev. küldöttség naplója.

Helvét hitvallású lestvéreink 1772 decemberében Beleznay Miklós generális urat a dunáninneni kerületben főfelügyelőjükké választották. Ő ezt a tisztet azzal a föltétellel vállalta el, ha neki ezt Őfelsége Mária Terézia királynő, mint katonai személynek megengedi. Ezért, nem mulaszthatta el. jentkezni Őfelségénél. Azt a választ nyervén, hogy Őfelsége beszélni akar vele, a múlt (1773.) év májusában Bécsbe ment

Színe elé bocsátván, Őfelsége többek közt kegyesen kélszinűnek nevezte s azt mondta, hogy az a mód, ahogy ügyeink a trón elé terjesztődnek, a királyra nézve is terhes s neki magának sem tetszik s oda irányul kegyes akarata, hogy ügyeink valami jobb rendbe tereitessenek Erre a generális úr azt felelte, hogy ez kétségkívül meg is történhetik, ha Őfelsége kegyesen megengedi, hogy ebből a célból minden kerületből összejöhessenek, mivel törvényellenesnek szokták tőlünk venni, ha nagyobb számban összegyűlünk. Miután Őfelsége ehhez megadta beleegyezését, a generális

ban amennyiben az én felfogásom szerkesztő- társam felfogásával megegyezik, a folytonos fejlődés és haladás irányát követő felvilágosodott protestantizmus alapján áll, az „Evangélikus Őrálló“ az orthodox irány zászlaját ragadta meg és így végre nálunk Magyarországon is meg van adva az alkalom arra, hogy ez a két nagy világfelfogás — úgy amint ez külföldön, különösen Németországban, már régen történik — egymással megmérkőzzék.

Meggyőződésem az, hogy ez a szellemi harc hazánkban a protestantizmust és az evangélikus hitéletet nem gyöngíteni, hanem erősíteni fogja. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ob- jektivek maradjunk, vagyis Pröhle Henrik felhívását „maradjunk a tárgynál“ megszívleljük. Ez, úgy hiszem, sikerülni fog, ha szemünk előtt tartjuk Krisztus urunk tanításának alapelvét, a szereteted amely alapelvre nézve, hála Istennek evangélikus orthodoxok és liberálisok között nincs eltérés.

Miután, az általam nagyrabecsült Pröhle lelkész úr bírálatában erre az alapra áll és érdemleges érvekkel igyekszik „tévedésemet“ kimutatni, szívesen felelek néki hasonló alapon és hasonló intencióval és csak azt sajnálom, hogy az első támadók személyeskedő cikkeire egyáltalában nyilatkoztam. Ha ezen nyilatkozahazament és [1773] szeptember 2 ikára gyűlést hitt Bugyiba, Pestmegyében levő birtokára.

Ezen minden szuperintendencia részéről megjelent a püspök és az esperes vagy jegyző s a főfelügyelő és annak segédjei, nemkülönben több patronus. Kijelöltek minden szuperintendencia részéről két embert hogy készítsenek javaslatot arra nézve, hogyan lehetne a felségfolyamodványokat alkalmasabb módon felterjeszteni. Ezek szerint konzisztoriumban kell szervezkednie a négy szuperintendenciának, mely konzisztorium az elnökön kívül a négy szuperintendensből, ugyanannyi világi felügyelőből vagy azok helyetteseiből álljon. Ebben a tervezetben a többiek is megnyugodtak s egy ilynemű konzisztorium elnökévé egyhangúlag a generális urat választották meg.

Ezalatt Őfelsége megbízta Nagy Sámuel urat, a helvét hitvallásúak ágensét, hogy készítse el mind a két evangélikus egyház vallási ügyének historikumát és terjessze elébe németül.

Ezek megtörténtével a generális úr [1773.] szeptember 19-én Bécsbe ment, hogy a bugyii összejövetelről jelentési tegyen a királynőnek. De elmentek a többi három szuperintendencia deputátusai úgymint: Vatay Pál, Vay István és Patay József tekintetes urak is; attól féltek tudniilik, hogy Őfelsége ezt az instanciájukat, mely általános sérelmeket ölel föl, nem mél