Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-18 / 12. szám

1911. március 18.

Evangélikus Lap. 12. sz.

7 oldal.

gyarlóság tanúbizonysága. Az „evangélikus“ jelzőnek lapunktól való eldisputálása érthetetlen még ötletnek is Mert Zoványi nem tett egyebet, mint a reformátorok modorában s szellemében bírált és ítélt meg történeti személyeket és eseményeket S ha azért Luthert és Kálvint megdicsérjük, Zoványit se ítélhetjük el. Mit tett Sztehlo Kornél? Szórakoztatásból felolvasott egy csomó csillagászati adatot, ötletet és theoriát, hogy végül is az evangéliomi megnyugtató felfogáshoz vezesse hallgatóit. De el sem olvassák végig azt a cikket, meg sem fontolják a kiengesztelő befejezést, hanem Ítéletet mondanak felette s őt majmok utódjának sem átalják nevezni, elvitatják tőle evangéliomi hitét, s feledve minden nagy érdemét, kitessékelik az egyházból. S e cikk közlése miatt vonják meg tőlünk is az „evangélikus“ jelzőt. Pedig az evangéliom éppen a szabadságnak s nem az elfogultságnak a törvénye. Az evangéliom még a gyengék gyengeségeinek elviselésére, a tévedők, sőt az ellenség szeretetére és kímélésére is kötelez. S több evangéliomi szellem van ott, ahol egymást eltűrik, ahol a legkülön bözőbb karismák érvényesülésének is teret nyitnak, mint ahol az igazhitüség kereteit tételesen megszabják, az embereket egyéni értékükben, hitükben, tisztességükben megtámadják s szinte kéjelegve meghurcolják

Az evangéliomi szellem a szeretetnek és a szabadságnak szelleme. A szabadság megengedi, a szeretet eltűri az egyéni meggyőződés minden megnyilatkozását Ha a protestantizmus a szabadság és a felvilágosodás egyháza és az akar maradni, akkor az egyéniség reformátor jogát tisztelnie s biztosítania kell Ez adja meg történeti szerepét és jogosultságát. Hogy ki mennyit vesz igénybe a maga számára abból a szabadságból, amelyre a Krisztus szabadított fel bennünket, az az ő lelkiismeretének dolga Kiki magának áll és magának esik. A szeretet óvja ugyan a testvért az eleséstől, de a szeretet nevében nem vághatja le a lábát, hogy az eleséstől megóvja. Egymást inteni, kérni nemcsak jogunk, de kötelességünk is, de eltiltani egymást, korlátozni egymást még a gondolkodás szabadsága terén is, nem evangéliomi, nem jézusi elv. Ezért nem szabad a Zová- nyiaknak, Sztehlóknak, Berzsenyieknek a miénkkel nem egészen egyező állásfoglalását, egyéni meggyőződését se megítélni, se elitélni, hanem ha igazunkat velük szemben érezzük, esetleges tévedésükről fel kell őket világosítanunk s a szerintünk jobbról meg kell őket győznünk szeretettel s evangéliomi türelemmel.

A modern szellem egyéniségi elvét a protestantizmus keltette életre. Furcsa volna, ha most a szülőanya tagadná meg, sőt megölni törekednék a tulajdon gyermekét. Ha magunk hirdettük a reformáció jogosultságának igazolására, hogy nem tanácsos, hogy bárki is lelkiismerete ellen cselekedjék, úgy meg kell engednünk, hogy ma is mindenki — éppen a protestantizmus kebelén belül — a maga lelkiismeretének szavát s törvényét követve, magát a mi körünkben, a szabadság, a felvilágosodás és szeretet egyházában otthon érezze Ha nem tudjuk neki otthonossá tenni ezt az egyházat, ne csodálkozzunk rajta, ha másutt keres otthont.

Hivatkozunk rá, hogy a reformáció felszabadította a lelket a betű uralma alól és az éltető lélek szabad röptét biztosította. Akik ismét betűkbe akarják nyűgözni azt a repülni megtanított lelket, nem tesznek jó szolgálatot a protestantizmusnak, mert eredeti alapjáról más, idegen alapra helyezik át. Sem Luther hitének, sem az én hitemnek terjedelme nem lehet mértéke a mások hitének S ha helytelenítjük a hazafiság terén, hogy bárki is a hazaszeretetnek mennyiségét megszabja, úgy kell helytelenítenünk azt is, hogy ha valaki a hit meny- nyiségét örök időkre korlátokba szeretné nyűgözni. A fő csak az, hogy mindenki lelkében igaz hazaszeretet, meleg vallásosság éljen. A vallásosság jellemzője azonban egy egyházon keresztül az Istenhez való hűség. Az egyház csak útmutató, eszköz, keret, de nem cél.

Hogy ebben a közösségben mikép helyezkedem el, az az én lelkiismeretem dolga egyedül. Lehetséges pl., hogy annak hite, aki tőlem számon kéri, hogy milyen orcával állok meg egy koporsó mellett, quantitative miben sem tér el az enyémtől, de qualitative annál jobban eltér. Eltér abban, hogy én nem helyeselve, el sem fogadva el tudom tűrni embertársamnak az enyémtől merőben eltérő nézetét is míg ő azt követeli, hogy mindenki úgy és annyit higyjen, ahogyan ő és ameny- nyit ő hisz. Pedig az egyéni meggyőződés jogosultságát és szabadságát a reformáció egyháznak el kell ismernie és tisztelnie kell, mert ez az elismerés vezette egyházunkat a helyes alapra a múltban, ez tarthatja meg ezután a jövőben is.

Sajnos, hogy B. J egyesek türelmetlensége miatt vádat emel az egész protestantizmus ellen, pedig a Protestantismus, mint vallásos erkölcsi életfelfogás ezt a vádat meg nem érdemli /?.

A cselekvés mezején.

A múlt évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 160. pontja alatt — az egyházunk évröl-évre növekedő vesztesége okainak kipuhatolására, azoknak ellensúlyozása, eltávolítása, illetőleg egyházunknak a népmozgalmi viszonyokban kedvezőbb arany és eredmény előidézhe- tése céljából foganatosítandó javaslat kidolgozására kiküldött bizottság március hó 8-án és 9 én tartotta első érdemleges ülését.

Jelen voltak: br Prónay Dezső egyetemes felügyelő, dr. Haitik Frigyes, Gyurútz Ferenc, Scholtz Gusztáv püspökök, Terray Gyula püspök-helyettes, Laszkúry Gyula, Vécsey Sándor kerületi felügyelők dr. Mágócsy-Dietz Sándor, a tanügyi bizottság alelnöke, dr. Zsigmondy Jenő egyet, főjegyző és Homola István kassai lelkész mint előadó.

Az előadó több mint egy óráig tartó előadásában rátér annak a szomorú ténynek konstatálására, hogy a hazai protestantizmus, különösen az evangélikus egyház, mely a maga legtisztultabb eszményi tan