Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-04 / 10. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 10. sz. 1911. március 4. a tanító fizetésének kiegészítéséhez 200 korona 50 fillérrel hozzájárul. Rideg alkalmazása ez annak „aki fizet, az parancsol“ elvnek, amely az állam segélyezési kötelezettségének jogi és erkölcsi alapját igno- rálja és materialisztikus jellegénél fogva az állam eszményi céljaival össze nem fér. Sérti autonómiánkat a 31. §. azon rendelkezése is, hogy az állami segély nem az egyházi hatóságnak, hanem egyénenként, a segélyezett tanítónak utalványoztatik ki. Ezen rendelkezés tendenciája kétségen kívül az, hogy az a függőségi viszony, amelybe a törvény a tanítót az államhatalommal szemben helyezi, még inkább fokoztassék. Jellemző a törvény hozatalakor a törvényhozó testületben uralkodott irányra, hogy a törvény 35. §-a a szerzeteseket ezen függőségi viszonytól mentesíti, amennyiben a szerzetestanítóknak adott segélyt az iskolafentartónak utalványozza ki. A törvény 35. §-a az úgynevezett apácaparagrafus, mely annak idején a protestáns gyűléseken oly nagy felháborodást keltett, nyíltan sérti a vallásfelekezetek közötti egyenlőséget. A szerzeteseket és apácákat ugyanis (a félreértések kikerülése végett a miniszter az általa kiadott utasításban a wm. katholikus szerzetesek és apácákra szorítja a kedvezményt) ki vannak véve az állam fegyelmi hatósága és a Királyi Felséghez. Ennek a Praesesnek nagy embernek és oly Caracterben [rangban] valónak kell lenni, a ki státusához [állásához] képest-is a Thronushoz különös audentiaval mehessen ; a Királyi Felséggel tractál- hasson [tárgyalhasson] Lehetetlen hogy az ilyetén munkának sikere és haszna ne lenne, mert a Consistorium fő czélul tévén az ISTEN ditsőségét, a Királyhoz való igaz hivségét, és köz jónak elő mozdítását, soha olyat nem dolgoznék, melynek igasságát és hasznát az Uralkodó Felség által nem látná. Hogy azonban a Felséges Udvar Systemájához, politicajához és circumstantiaihoz alkalmaztathatnék a Consistorium munkája, valójában szükséges volna egy oly Consistorialis Secretariust [titkos tanácsost] az Udvarnál tartani, a ki nem tsak az hogy illendő Characterben lenne, de azon kívül akinek oly tudománya, experentiája [tapasztalata], ’s respectussa lenne, hogy az Udvar po- liticáját, maximáit, principiumit [elveit, törekvéseit] értené, epen oda a hova szükséges láthatna ’s influalhatna [befolyhatna] : úgy osztán mikor mit hasznossan és alkal- matossan lehetne dolgozni, a Consistoriumnak jó eleve tudtára adhatná." Mikor már igy magokat a Protestánsok rendbe szedhetnék, és az Uniformitast [egyöntetűséget] és Con- sistoriumot fel állíthatnák egesz resolutioval [elszántságfegyelmi bíráskodása alól. Köztudomású, hogy miként lett becsúztatva ezen szakasz a képviselőházban. A miniszter, aki a püspök által be- csúztatott javaslatot megértette, azt készséggel elfogadta, a protestáns és más szabadelvű (?) képviselők pedig az ügyesen leplezett sérelmet észre nem vettek. Amikor aztán észrevették, Apponyi, a rabulisztikának nála megszokott virtuozitásával napnál fényesebben kimutatta nékik, hogy ez a szakasz nemhogy kedvezmény lenne a szerzeteseknek, hanem őket sokkal jobban megköti, mert a 26. §-ra való utalással teljesen ki vannak szolgáltatva az állam ellenőrző és büntető hatalmának. Ezen érvelés tarthatatlanságát dokumentálja az, hogy a 26. §. csak arra az esetre rendeli el az állami beavatkozást minden következményeivel, ,,ha a 22. §. 1. a), b), c) pontjai alapján történt fegyelmi eljárás során kiderül, hogy az előfordult hibában (államellenes irány követésében) olyan nem állami iskolai hatóság, melynek rendelkezési joga több népiskolára kiterjed, cselekvőleg, azaz utasítás, rendelet vagy tilalom útján részes“. Már most, hogy és miképp derüljön ki ez a hiba a 22. §. szerint az állami hatóságok előtt lefolytatandó fegyelmi eljárásban, amikor a szerzetes ellen ilyen eljárásnak egyáltalán nincs helye? Visszatérve a miniszter válaszára, kérdjük, gal] és bátrán a Thronus előtt hivségeknek ’s hazafiu- ságoknak próbáját offerálhatnák [felajánlhatnák]: ’s lehetetlen hogy a Királynak-is szive hozzájok ne hajtana: Itt nyílnék ám fel az ut; hogy a Consistorium eleven színekkel osztán a Királynak le festené mely igen Isten ’s természet tőrvénye ellen nyomta meg a R. Catho- licus Status a Protestánsokat; mely káros volt a Thro- nusnak-is ez az opressio [elnyomás], ’s mely sokszor az ISTEN kepében ’s személyében Uralkodó és ítélő Királyi Felséget az hamis informatiokkal arra vették; hogy az ártatlan ügyet el nyomni, a hamisságot pedig győzedelmeskedni engedte. Itt esmérné meg a Thronus ki volt igaz hive; az-é a ki igaz űgyében-is a Királyi Felségtől ki tekert nyomattatását békével szenvedte, vagy pedig a ki nem igaz informatioval a Királyt a hamis ügynek partfogására reá vette. (Egyet. Ev. Levéltár 1 a 18; 11. darabja. Egykorú írás, aláírás és kelet nélkül. Az 1769. évhez van beosztva. Beleznay szereplésének s az 1773-iki bugyii és acsai gyűléseknek, egyházrendező sürgetéseknek mintegy előhangja.) Dr. Szolár Ferenc.
