Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid

Viszont, ha a szíved csügg valamin, amitől több jót és segítséget remél, mint Istentől; Istenhez pedig nem siet, hanem fut előle a nehézségek idején, akkor neked más Istened van, bálványistened. Hogy pedig az ember minél jobban lássa, miszerint Isten nem akarja, hogy mindezt félvállról vegyük, hanem hogy szigorúan megtartsuk, e parancsolat mellé elsőbb valami rettenetes fenyegetést, majd szép és vigasztaló ígéretet illesztett. Nekünk pedig ezt is nyomatékosan kell hangoztatnunk s az ifjú nemzedéknek jól emlékezetébe kell vésnünk, hogy megszívlelje és megtartsa: „M ert én, az Úr, a te Istened, szigorú Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét gyermekeiken harmad- és negvedízig, azokon, akik engem gyűlölnek, de kegyelmet gyakorlok ezer-ízig a z о к к al, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartja k." Bár voltakép, — amint később hallani fogjuk — ezek a szavak minden parancsolatra vonatkoznak, mégis különösen ehhez a főparancsolathoz vannak kapcsolva. Mint ahogy az embernél is legfontosabb az, hogy rendben legyen a feje, mert ha fejünk helyén van, egész életünknek rendben kell folynia. Elmondhatnók ennek a fordítottját is. Nos azért tanuld meg e szavakból, mennyire haragszik Isten azokra, akik rajta kívül valami másban bizakodnak s viszont mily jóságos és kegyelmes azokhoz, akik teljes szívből egyedül Benne bíznak és hisznek. Elannyira, hogy haragja nem lohad negyedíziglen, azaz a negyedik nemzedékig; ezzel szemben jósága és irgalmassága elhat sok ezerekre. Mindez azért, hogy senki könynyelműen biztonságban ne érezze és a véletlenre ne bízza magát, mint ahogy az eldurvult szívűek hitegetik magukat: „Ügy sem nyom az sokat a latba, hogy így, vagy úgy él-e az ember!" A mi Istenünk olyan Isten, Aki nem hagyja megbosszúlatlanul, ha valaki Tőle elfordul és haragját nem szünteti meg egész negyed-ízig, tehát mindaddig, amíg fiastul-sarjastul ki nem irtatnak. Azért akarja, hogy féljük Öt s meg ne vessük. Isten mindezt már he is bizonyította különböző történetekben és eseményekben, amint azt az Írás és a minden2* 19