Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid

és varázslók. Ezek ugyanis szívüket mindnyájan egészen másra irányítják s egészen másban bíznak, mint az élő Istenben. Nem várnak Tőle semmi jót, de nem is keresik Őnála. Könnyen megértheted most már, hogy mit és menynyit kíván ez a parancsolat : nem kevesebbet, minthogy az embernek teljes szíve és minden bizalma egyedül Istenre támaszkodjék és senki m á s r a. Mindezekből könnyen kiveheted, hogy Istent elfogadni nem annyit jelent, mint Öt valahogy megmarkolni, pénzes zsákunkba gyömöszölni, vagy szekrényünkbe csukni. Ellenben Öt elfogadni annyit jelent, liogy a szív Őt megragadja, rajta csüng. Szívünkkel rajta csüngeni viszont nem kevesebbet jelent, mint mindenestől Őbenne bizakodni. Éppen azért akar Ö bennünket minden mástól, ami Kajta kívül van, elvonni és magához vonszani, mert Ö az egyetlen örökkévaló kincs. Mintha azt mondaná: „Amit te azelőtt a szenteknél, vagy a Mammonnál, vagy máshol annyi bizalommal kerestél, várjad azt most már Éntőlem és tekints Engem annak, aki kész rajtad segíteni s téged minden jóval gazdagon elárasztani. íme most láthatod, mi az Istennek igazi dicsőítése és tisztelete, amely Neki tetszik, amelyet, Ö örök haragjával való fenyegetés mellett meg is parancsolt; az tudniillik, hogy a szív ne tudjon más vigaszról és bizodalomról, mint az őbenne valóról s ne is engedje magát attól elszakasztani, hanem legyen bátorsága erre feltenni és ezért elveszteni mindent, ami csak van e kerek világon. Ezzel szemben könnyen beláthatod s megítélheted, hogy e világ csupa hamis istentiszteletet és bálványozást űz. Annyira elvetemedett ugyanis egy nép sem volt soha, hogy valamilyen istentiszteletet meg ne honosított s fenn ne tartott volna. Ki-ki a maga külön istenéhez folyamodott abban, amitől vagy akitől valami hasznot, segítséget és vigasztalást remélt. Innét magyarázható, hogy azok apogányok, akik mindenüket a hatalomra és uralkodásra alapozták, főisteniikként Jupitert válsztották. A többiek, akiknek mindene a gazdagodás, jólét, vagy élvezet és szórakozás volt, — Herkulest, Merkuriuszt, Vénuszt vagy másokat; a viselős asszonyok Diánát vagy Lueinát és így tovább : Min16