Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton rövid előszava

Harmadszor: Az imádság' vagy Miatyánk, amelyet Krisztus tanított. Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne vigy minket kísértésbe, De szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen. Ezek a legszükségesebb részek, amelyeket mindenkinek legelőször kell megtanulni és szórói-szóra elmondani. A gyermekeket arra kell szoktatni, hogy mindennap, mikor reggel felkelnek, mikor asztalhoz mennek, és mikor este aludni térnek, ezeket felmondják és míg el nem mondják, sem enni, sem inni ne kapjanak. Éppenügy minden családfő is köteles cselédségével, szolgáival és szolgálóival ezt megtartani, hogy ne tűrje őket magánál, ha ezt nem tudják, vagy nem akarják megtanulni. Mert semmiképen sem szabad eltűrni, hogy valaki annyira faragatlan és elvadult legyen, hogy ezt meg ne tanulja; mert ebben a három részben röviden, nagyjából és a legegyszerűbben együtt van minden, ami a Szentírásban található. Mert a kegyes atyák vagy apostolok (avagy bárkik lettek légyen) így foglalták össze, hogy mi a keresztyének tanítása, élete, bölcsesége és művészete, amiről beszélnek és tárgyalnak és hogy mi az, amivel foglalkoznak. Ha azután ezt a három cikket elsajátították, illő dolog. hogy tudjanak mit mondani szentségeinkről (amelyeket maga Krisztus rendelt), a keresztségről s Krisztus szent testéről és véréről. T. i. az igét, amit Máté és Márk írnak evangéliomuk végén (Mt, 28, 19 s köv. Mk. Ifi, 15 s köv.), hogy Krisztus miként adta búcsúajándékát tanítványainak és miként bocsátotta el őket. A Keresztségről. „Menjetek el, tanítsatok minden népeket és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül,'aki pedig nem hisz, elkárhozik." 12