Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÁNOSI IRATOK

98 Az Újszövetség színgazdagsága isteni lét kifejezője. Az üdvösség jövőjének egyetlen képe van János evangéliumában: a mennyei otthon Istennél. „A

ζ én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?" (14,2). Az örökkévalóságról, a mennyről nem lehet fogalmunk. Az Isten otthona: szimbólum, metafora, de talán a legtöbbet mondó. 5. János számára a világ az Isten teremtése. Az örökkévaló Igéről mondja a prológus: „a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek" (1,10-12). Itt az „övéi" minden emberre vonatkozik, mert azok az ő teremtményei. De már itt jelentkezik, ami az evangélium további lapjain végig érvényesül: a világ sajátos értelemben a hitetlen embereket jelenti („de a világ nem ismerte őt" 10. ν.) A világ elutasította Jézust és gyűlöli tanítványait, mert a tanítványok nem „e világból valók" (15,18-19). Itt már az „e világ" az istenellenes lét megjelölése, amint ugyanezt fejezi ki a „sötétség", a „hazugság", a „halál" is. Az embert az eredete határozza meg: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit" (8,47); „ti e világból származtok... Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben" (8,23-24). János evangéliuma horizontján itt feltűnik a kettős predestináció gondolata: örök sorsunk előre meghatározott. De mégsem! Mert a jánosi ellentétpárok: sötétség és világosság, igazság és hazugság, élet és halál, fent és lent -, nem metafizikai ellentétek, mint a gnoszticizmus elnevezésű, korabeli vallási irányzatban, hanem Jézus kinyilatkoztatása által megnyíló döntési kettősség. Ajánosi fogalomvilág nyelvén: a hitben „új múltat nyerünk" (H. Conzelmann). Jézus hitre hívása mindenkihez szól. Mit jelent hát a következő szava: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem" (6,44)? Ez az értelme: az Atya „vonzása" a hitbeli döntésben magában megy végbe. A hívő nem bizakodhatik el: hite Isten műve őbenne (R. Bultmann). Marad még egy kényes kérdés: Jézus evangéliumában a hitetlen világ képviselői,^ zsidók". Ez a felfogása azonban nem antiszemita magatartásból ered, hanem gyülekezetének történeti helyzetéből. Ajánosi kör olyan földrajzi területen él, ahol a keresztények nem a római államhatalom, hanem a zsinagóga üldözésének vannak kitéve. „A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennnek tetsző szolgálatot végez" (16,2). Hogy Jánost nem antijudaizmus vezeti, azt több példa mutatja evangéliumában. Jézus Nátánaélt „igazi izraelitának" nevezi (1,47). A samáriai asszonynak pedig azt mondja: „az üdvösség a zsidók közül támad" (4,22). A TANÚSÁGTEVŐ János evangéliumának két befejezése van. Ebből kiderül, hogy az evangélista a 20. fejezet végén fejezte be művét. Akiegészítő 21. fejezet egyik tanítványától származik (20,30-31; 21,25). Akutatás redaktornak nevezi a függelék íróját, ami szerkesztőt jelent. Magyarul átdolgozónak mondhatjuk, mert többek szerint nemcsak az utóiratot írta, hanem az evangélium némely helyén betoldást eszközölt. Ezekkel a kiegészítő részletekkel János evangéliumát közelítette az általános keresztény tanításhoz, amelyet az Újszövetség más iratai képviselnek. Aredaktor keze munkájához tartoznak az utalások a végső jövőre, a holtak feltámadására és az ítéletre (5,28-29; 6,39.40.44), a keresztség és az úrvacsora szentségére (3,5; 6,51b-58;