Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK

90 Az Újszövetség színgazdagsága való mély beleélésre mutat. lTim 1,12-16 mögött kétségtelenül feltűnik Gal 1,13-16 és lKor 15,9-10. A Timóteushoz írt második levél vége a fogságban halálra menó' apostol helyzetét festi; a személyes üzenetekkel az olvasóban a levél hitelességének benyomását akarja erősíteni (G. Bornkamm). Közvetlenül megelőzi ezt az összeállítást az apostol búcsúzó megrendítő vallástétele (2Tim 4,6-8), mely támaszkodik Pál nem egy valóságos kijelentésére, ahogyan a zárójelbe tett bibliai helyekkel mutatjuk: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje" (vö. Fii 2,17;1,23). „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája" (vö. lKor 9,24-26; Gal 5,5), „amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva váiják az ő megjelenését". Ε búcsúszavakat nem Pál írta, de bennük hitelesen szólal meg az apostol meggyőződése olyan megrendítő erővel, hogy hatásuk alól lehetetlen kitérni. A három pásztorlevél késői pecsét Pál apostol életművén. Évtizedekkel halála után az ismeretlen, talán Efezusban élő keresztény író, gyülekezeti tisztségviselő tanúságot tesz arról, hogy Pál apostolnak Krisztusról bizonyságtevő élete és halála a jelenének drága ajándéka.