Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

Előszó

6 Az Újszövetség színgazdagsága eredményeit foglaltam össze. Leteszem tollamat abban a tudatban, hogy a teológia véget nem érő tudomány. Az Újszövetségi idézeteket az 1975. évi protestáns újfordítású Biblia 1990. évi javított kiadásából vettem, egyes helyeken saját fordításomat hozom. A Jelenések könyvét Karner Károly fordításában idézem. Megragadom az alkalmat, hogy hálával emlékezzem az Evangélikus Teológiai Akadémiára (Hittudományi Egyetem) a tiszteletbeli teológiai doktori cím adományozásáért, amely 1991. június 21-i időpontban egybeesett e mű folyamatban levó'munkálataival. Köszönetet mondok dr.h.c. Dóka Zoltánnak, aki sorozatom fejezeteit számonkénti megjelenésükkor baráti szívességből lektorálta. A címlapon Rembrandt metszete látható az emmausi tanítványokról. Jézus tágabb tanítványi köréből ketten mentek Jézus halálának harmadnapján Jeruzsálemből a két és fél órányira fekvő faluba. Emmausban lehetett az otthonuk. Összetört reménységgel vánszorognak, még nem tudják, hogy a halott Jézus nem maradt a sírban. Estefelé érkeznek meg. Behívják az idegent. A vendég meglepő módon vendéglátó lesz: az asztalközépen foglal helyet. A próféták iratairól beszél, melyek a Messiás szenvedését, halálát és feltámadását jövendölték. Szavai megremegtetik szívüket. A számukra idegennek tűnő Jézus alakjából a rajzon a titokzatos rembrandti fény sugárzik. Az ismeretlen hirtelen eltűnésekor felismerik: Jézus él, ő volt az! A metszet azért került e könyv élére, mert az Újszövetség középpontjában a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus fénylik. Ha megírunk egy könyvet, önálló útra kel, és elválik tőlünk, többé már nem a mi birtokunk. Az olvasó mint társíró folytatja a gondolatok továbbfűzését. Ezen hátralevő olvasói műveletre és Mindnyájuk életére Isten áldását kérem. Budapest, 1996. február 27. Dr.h.c.Veöreös Imre A bibliatudomány feladata, hogy a nyelv- és történettudomány segítségével megszólaltassa a bibliai szerzőket. A Szentírás kutatóitól azt is várjuk, hogy legjobb képességük szerint megértessék velünk a szerzők szándékát. A bibliai iratok mondanivalóját fordítsák le, azaz vigyék át a szerzők korából és világából a miénkbe -, amint a révész egy szállítmányt átvisz az egyik partról a másikra. Nem igaz, hogy a bibliatudomány csak továbbépíti a Biblia mauzóleumát. Előre soha nem lehet eldönteni, hogy a „fordítás", az „átvitel" mennyire sikerül. A Szentírás szövegének tolmácsolói mindenütt beleütköznek saját képességeik határába, de a Bibliának mint történeti dokumentumnak a határaiba is. Illúzió lenne azt gondolni, hogy a Szentírás érvényes mindazzal együtt, ami a két fedele között olvasható. Az egykori tanúk és szerzők üzenetüket mindig egy meghatározott szituációban és nagyon különböző embereknek hirdették. Ezért nem lehet és nem is kell tagadni az újszövetségi iratok különbségeit. Günther Bornkamm