Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK
68 Az Újszövetség színgazdagsága maga is átvesz (Vö. Mk 1,1-8; Mt 3,1-12; Lk 3,1-18). Ahol azonban Lukács saját kijelentéseit olvassuk, azok már úgy mutatják be Keresztelőt, mint aki még az első üdvtörténeti korszakhoz tartozik. A régi idő utolsó prófétája ő. Máté közlése Keresztelő János prédikációjáról Lukácsnál elképzelhetetlen: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa" (Mt 3,2). Lukácsnál a „kezdet" Jézus saját munkálkodása, és nem, mint Márknál, a Keresztelő fellépése. Lukács elhagyja Márk evangéliumának hagyományából, hogy Jézust útja elején János megkereszteli (Mk 1,9). Lukácsnál Keresztelő már börtönben van, amikor Jézus megkeresztelkedik (Lk 3,20-21). Isten országának hirdetése csak Keresztelő János után kezdődik (16,16). Mária alakja, mely az 1-2 fejezetben egyik főhelyet foglalja el, s több részletével - Mária Erzsébetnél, Mária éneke: a Magnificat stb. (1,26-56; 2,1-7.15-20.41-52) mély hatást gyakorolt később az egyháztörténet folyamán a tanfejlődésre és a művészetekre -, a továbbiakban Lukácsnál még jobban eltűnik, mint Márknál és Máténál. Az Apostolok cselekedetei elején egyszer említi (1,14), de Mária szerepe, a szűzi fogantatás, Jézus születése nem kerül elő az általa közölt apostoli beszédekben sem. A látható kapcsolathiány, illetve különbözőségek az un. „gyermekkori történetek" (1-2. fejezet) és az evangélium többi része között (valamint az Apostolok cselekedetei között is, melyet Lukács írt) azzal magyarázható, hogy Lukács számára fő szempont Isten üdvtervének koncepciója, s ebben a keretben helyezi el az evangélium elsőkét fejezetének külön hagyományanyagát. 6. Lukács evangéliuma Jeruzsálemben játszódó jelenettel kezdődik: Zakariás a templomban papi szolgálatot végez áldozat bemutatásakor, és ekkor kapja angyaltól fia, Keresztelő János születésének ígéretét (1,5-25). És azzal végződik, hogy Jézus mennybemenetele után a tanítványok „mindig a templomban voltak és dicsérték az Istent" (24,53). Előzőleg Lukács hangsúlyozza, hogy Jézus elfogatása előtt naponta tanított a templomban (21,37-38). A Feltámadott megjelenései mind Jeruzsálemben vagy közvetlen környékén mentek végbe. Lukács tudatosan eltér Márktól, aki a tanítványoknak a feltámadt Jézussal való találkozását Galileába helyezte (Mk 14,28;16,7. Vö. Lk 24,6). Jeruzsálemnek ez a kiemelt szerepe Lukács teológiai koncepciójához tartozik: Jeruzsálem és a templom kapcsolja össze az üdvtörténet három korszakát: Izrael idejét - Jézus idejét - és az egyház idejét (E. Lohse). Lukács teológiai fogalomvilágának sokféleségéből több mindent nem érinthettünk. A megtérés és a bűnök bocsánata nála egyszeri esemény. A sátánnak nincs jelentős szerepe. Az Isten üdvtervéről szóló kijelentésekben nem esik szó róla. Az üdvösségtörténetben a sátán nem tényező. Isten országa teljességgel a végső jövendőhöz tartozik, a róla szóló üzenet a máé. A lukácsi teológia értékeléséről különösen az utolsó évtizedekben folyik az újszövetségi kutatás vitája. Az evangélista másik könyve, az Apostolok cselekedetei alkalmat ad az olvasóinknak Lukács gondolkozásában való további elmélyedésre. Lukács világtörténelmi keretbe állítja Jézus születését Augustus római császár uralkodásának említésével. Egy történetileg nem rögzíthető' adóösszeírási rendelet az evangélista számára arra szolgál, hogy Máriát és Józsefet Názáretből Betlehembe, a Messiás jövendölt születési helyére vezesse (Mik 5,1). A következő rövid közlés Jézus születésének egyszerű körülményeiről (2,6-7) átvezet az alapelbeszéléshez, ahonnan előrevetült a jászolbölcső képe, s ez a pásztorok története (2,8-20). A Messiás születésének híradása a pásztoroknak és betlehemi útjuk az újszülötthöz a hellenisztikus
