Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK
58 Az Újszövetség színgazdagsága giakban vagy tudásban gazdagokkal, hanem a vallásos teljesítményben bővelkedőkkel. Hasonló ehhez a Hegyi beszéd egy másik mondásának kiegészítése Máté részéről. Lukács evangéliumában a ténylegesen éhezőkről hangzik a jézusi szó. Máté másként értelmezi: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot" (5,6). Azoknak szól az üdv ígérete, akik vágyódnak az Isten akaratának megfelelő állapotra. Sorolhatnánk még példákat, melyek világosan tanúsítják: a cselekedetek hangsúlyozása nem fedi el Máté evangéliumában az ember teljes rászorultságát Isten ajándékozó irgalmára. Csak azt ne tegyük, hogy Mátét Pál apostolon próbálnánk lemérni, vagy gondolkozásukat és terminológiájukat egymásba illeszteni. De Máté is húsvét után ír, azaz az egyház léte, a keresztség, a bűnbocsánat teológiai gondolkodásának előfeltétele (H. Conzelmann). Máténál az etika alapelve, mint láttuk, a törvénynek jézusi értelemben való teljesítése: „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába" (5,20). Máté a „mennyek országán" Isten uralmát érti. (Az „Isten országa" - fordítást lehetőleg kerüljük, mert térbeli képzetet tartalmaz.) A tanító Jézus szavai összefoglalóan Máténál erre, a Jézussal már elkezdődött és Krisztus dicsőséges megjelenésekor beteljesedő valóságra irányulnak. Pálnál az Isten igazsága, Máténál az Isten uralma van előtérben. Az „evangélium" Pál számára a megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló, húsvét utáni örömüzenet. Márknál ugyanez, de hozzátartozik Jézus földi élete is. Máté hitvilágában az „evangélium" Jézusnak Isten uralmáról szóló örömhíre. „Máté nagyon kritikus szemléletű az olyan húsvét utáni igehirdetéssel szemben, amely ugyan Jézus nevében hangzik, de nem a földi Jézus parancsolatain és egész életén orientálódik" (E. Schweizer). Az Újszövetség színgazdagságában megvan a helye mindegyiknek. Máté Jézusnak az őskereszténység által alkalmazott méltóságai közül legszívesebben az Emberfia megjelölést használja. Ez éppen nem áll szemben az ő istenfiúi mivoltával (3,17; 14,33), hanem ószövetségi háttérrel Krisztus isteni hatalmát és eljövendő dicsőségét jelzi (Dán 7,13-14. - Mt 10,23; 16,28; 19,28. - Lásd 21. o.). Máté számára „Krisztus" az Ószövetségben megígért Messiás, aki indul meghalni a keresztre (16,16. Vö.16,21). Az evangéliumokban egyedül Máténál tűnik fel a gyülekezet, az egyház szó. Péter vallástételére - „Te vagy a Krisztus" - válaszol Jézus: „Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem az én egyházamat" (16,18). Ez a hagyomány zsidókeresztény fogalmazásra mutat a korai gyülekezetből (E. Lohse), mely Péternek mint a feltámadt Jézus első tanújának szerepét emeli ki (lKor 15,5). Ezt az igét a gyülekezet helyezte a földi Jézus ajkára - mondja egy másik jelentős kutató is (G. Bornkamm). Történeti szerep jutott Péternek: ő volt egy darabig a jeruzsálemi gyülekezet vezetője, majd Jakab, az Úr testvére kerül előtérbe (Lásd Gal 2,9-ben a sorrendet!). Péterről az utolsó történeti adat arról szól, hogy zsidókeresztény missziót végez és feleségével együtt utazik (lKor 9,5). A gyülekezet, az egyház szót Jézus még nem használja. Az „oldás" és ,kötés" hatalmát Péter és a gyülekezet egyaránt kapja (16,19; 18,18). Az előző hely Jézus parancsainak helyes értelmezésére, az utóbbi a gyülekezeti fegyelem gyakorlására vonatkozik, melyet megelőz a személyes, majd a tanúk jelenlétében történő intés (18,15-17). Máté gyülekezete számára Péter apostol tekintélye maradandó volt, amely annak idején Jézus törvénymagyarázatát hitelesítette és a jeruzsálemi ősgyülekezet életét formálta.
