Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JÉZUS ÉS AZ ŐSKERESZTÉNYSÉG

28 Az Újszövetség színgazdagsága hanem bennük a tanítványok látnak meg sok mindent világosabban, ami Jézus földi életében le volt takarva. Jézus szavait és tetteit a húsvéti esemény alapján értelmezik. Ezek a szavak, mégha maga Jézus így nem mondta, nem a történészeknek, hanem a hívő keresztényeknek igazi jézusi szavak, s üzenetének és küldetésének lényegét helyesen fejezik ki." (Gerhard Friedrich szócikke in Bo Reicke - Leonhard Rost: Biblisch-historisches Handwörterbuch. II. kötet. Göttingen 1964. 865.1.) Bornkamm, Günther: ,A legrégibb őskeresztény hagyomány - a feltámadott és világítéletre jövő Krisztusban való hitében - Jézus önkijelentésébe olyan szavakat is betoldott fenségének elnevezéseiből, amelyeket azok eredetileg nem tartalmaztak. Ezeknek a megfontolásainknak az eredménye nemcsak negatív, hanem kimagaslóan pozitív. Jézus lényének messiási vonásai szavában és cselekedetében és közvetlen történeti megjelenésében belé vannak foglalva. Innen tanulhatjuk megérteni, hogy lényének titka csak a feltámadásában tárulhatott fel tanítványainak." (Günther Bornkamm: Jézus von Nazareth, Stuttgart 1960. ötödik kiadás 163.1.) Merészeljünk megfogalmazni egy végső hitbeli következtetést: a földön járt Jézus húsvétig maga sem tudhatta „rejtett Krisztus" mivoltát. Különben merő látszat lenne az, amire az első kereszténység hite eljutott, és azóta is feláldozhatatlan központi vallástétele a kereszténységnek: a földi Jézusban Isten emberré lett. A Pál apostol által idézett őskeresztény Krisztus-himnuszban az „emberekhez lett hasonlóvá", ezt jelenti*: „0 valóban embervolt, nemcsak külső megjelenésében, hanem gondolkozásában és érzésében is." A „magát megüresítette" arra engedhetne következtetni, hogy földi létében már nem volt semmi isteni lényéből. De az a tény, hogy mint ember véghezvitte, ami senki embernek nem volna lehetséges: az Istennek való teljes engedelmességet, - szükségszerűen vezet arra a felismerésre, hogy valóságos emberi mivoltának mélyén az a Más rejlik, akinek hittel valljuk. A földi Jézusról gondolkodva a rejtély térdre kényszerít az első keresztényekkel együtt: Jézus Krisztus „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem magát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fii 2,6-8). * G. Kittel-G. Friedrich: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, Újszövetségi teológiai szótár, V.k. homoióma görög szó - „ hasonlóság" - szócikke J. Schneider tollából.