Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

Összefoglaló kitekintés

Összefoglaló kitekintés 141 kifejezést Máriáról olvassuk a karácsonyi esemény és az angyali szó után, Lukács 2,19). A hangsúlyozott szavakat, mondatrészeket kurzívval jelölöm; jóval több volt, mint ahányat most aláhúztam. Alevél szerzőjének nem neveztem meg senkit, mert a Tituszhoz írt levél másodpáli szerzőségű. Az igehirdető csak őszintén beszélhet a gyülekezethez: azt mondom, amit hitem és teológiám alapján vallok. (Ez érvényes minden prédikációm szövegére is.) A szerző személye viszont annyira fontos a szöveg megértéséhez, hogy legalább bibliaórán kell foglalkozni vele. Amikor most visszahallgattam a magnetofonról az istentisztelet megelőző részét egy karácsonyi énekkel, újra átéltem, hogy az egyházi ének dallama és szövege talajszántást végez a hallgatók lelkében. Ilyen hatása van az istentiszteletét kezdő harangszónak is. A prédikációban az alapige magyarázata és jelentése világosan megkülönböztethető a teológus hallgatónak, de összefonódik a gyülekezet számára. Ez így helyénvaló, hiszen éppen az a cél, hogy a magyarázat és a mai jelentés személyes Hanggá váljék. A prédikáció bevezetésének végén előre összefoglalom az igehirdetés üzenetét, ez esetben: ,Az Isten kegyelme ragyog ránk a Krisztuson át". Hasonló összefoglalás történik a prédikáció végén, az utolsó mondatban: „Isten kegyelme kitörölhetetlenül ragyog Krisztus által a világ felett". Az igehirdetésem három részre tagolódott, a bevezető hasonlat felhasználásával: Egy csillag jelent meg az égbolton (megjelent az Isten kegyelme), melynek fénye három sugárra bomlik. Az a kérdés, hogy a Hang megszólal-e a prédikáció közben vagy után a hallgató lelkében, hogy az üzenet eléri-e a gyülekezet tagjainak, vagy egyik-másik tagjának a szívét -, túlmegy a prédikátor emberi lehetőségein. Tulajdonképpen lehetetlenre vállalkozott. Ezért mielőtt vagy miközben felmegy az emelvényre, személyes imádsága vagy halk sóhaja kíséri: „Jövel, Szentlélek Úristen..." Még egy pillantás az Újszövetség színgazdagságáról írt könyvemre: a Szentírás keletkezése és megértése kikutathatatlan titok. Ahhoz a szentírási igéhez érkeztünk, ahonnan elindultunk (vö. 10. o. utolsó sorai). Az Ószövetség elbeszélése szerint égő csipkebokorból szólal meg az Úr Mózeshez: „...Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állassz!" (2Móz 3,5). Ezen a szent földön állunk, amikor kinyitjuk Bibliánkat. Valahányszor az írás, a betű megszólal csoda. Mert az Úr hangja az. Lehajtott fejjel várjuk: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!" (lSám 3,9-10.)