Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JELENÉSEK KÖNYVE

126 Az Újszövetség színgazdagsága megírására, s a felsorolt gyülekezeteknek való megküldésére: „írd meg tehát, amit láttál" - ez az alapvető' Krisztus-vízióra vonatkozik -, azután pedig azt, „ami (most) van", végül pedig azt, „ami ezután fog megtörténni" (1,9-20). Ezzel megkaptuk a könyv felosztását is. A 2-3. fejezet a kereszténység jelen állapotát rajzolja meg: a hét gyülekezethez egyenként szól Krisztus levél formájában küldött üzenete. Ezekből kiviláglik, hogy Krisztusnak az egyes gyülekezetekhez intézett szava az egész kereszténység számára tanulságul szolgál: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek" (többes szám: 2,7.11 stb.) Akönyv második része Krisztus visszajövetelét, a parúziát közvetlenül megelőző', rövidesen végbemenő történéseket és az üdvösség beköszöntését foglalja magában. A szerző benne él az ószövetségi próféták világában. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy leírásaiban gyakran felhasznál ószövetségi mozzanatokat, hanem abban is, hogy ószövetségi kifejezéseket és nyelvi fordulatokat alkalmaz. Ezeket szó szerint ülteti át a héberből a görögbe. Ezen a módon „szent nyelvet" alakít ki (E. Lohmeyer). Ezzel is tanúskodik Jézus Krisztus kinyilatkoztatásáról, mely az ószövetségi ígéreteken alapul, és annak teljesülését hozza. Nyelvileg is érzékelteti műve tárgyának emberi szavakkal szinte hozzáférhetetlen fenségét (Karner Károly). A Jelenések könyvén (Jel) végigvonul a gyülekezetek szorongatott helyzete. Domitianus császár uralkodásának (Kr.u. 81-96) vége felé, az első század utolsó évtizedében keletkezett János apokalipszise. A véres üldözések már megkezdődtek. Ám további szenvedések várnak a keresztényekre. Az uralkodó isteni imádást követel a birodalom minden lakosától. Az 1. század folyamán a császárok kultusza egyre erősebben tért hódított, és az alattvalói hűséget jelképező politikai vallássá lett. Domitianus e kultusznak döntő fordulatot adott, amikor kötelezővé tette a dominus et deus (úr és isten) megszólítást. Szobrát istenként kellett tisztelni. A hitvalló keresztények életükkel fizettek. Az egyre súlyosbodó üldöztetés közepette a Jel azzal erősítette a gyülekezeteket, hogy tekintetüket a pillanatnyi jelenről a közelgő diadalmas végre emelte: Isten ítélete megsemmisít minden ellene lázadó hatalmat, és elhozza örök országát. Ezzel tanúságot tett Istennek és Krisztusnak már most meglevő hatalmáról és dicsőségéről is. A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK ÉRTELMEZÉSE János saját jelenéhez szól - ez az alapvető felismerés teszi lehetővé, hogy elkerüljük e könyv téves értelmezését, s megtaláljuk a kulcsot a helyes magyarázatához. Egészen a 16. század végéig úgy tekintették a Jel-t, hogy benne a világtörténelem, ill. az egyháztörténet lefolyása van megjövendölve a bekövetkező végig. Ε szerint a könyv látomássorozatán leolvasható, hol áll a történelem óramutatója. Ehhez kapcsolódtak azok a próbálkozások, hogy kiszámítsák a hátralevő időt Krisztus eljöveteléig. Szektás magyarázatok mindmáig hajlamosak az idői számítgatásra. Egyház-, ül. világtörténeti értelmezésnek nevezhetjük ezt a meghaladott módszert. János saját jelenének történeti eseményei átvilágítanak a könyv némfely helyén. A 13. fejezetben szereplő első „fenevad" az egész földet átfogó római birodalmat jelzi, amelynek élén a császár áll, akinek isteni tiszteletet kell adni. A második „fenevaddal" a Kis-Ázsiában a császárkultusz szolgálatában álló, a vezetőréteg soraiból kikerült papságot lehet kapcsolatba hozni. Ez utóbbi „fenevad ... keresztülvitte azt is, hogy megöljék mindazokat, akik nem imádják a fenevad bálvány-