Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
A TÖBBI LEVÉL
120 Az Újszövetség színgazdagsága Alevél összefoglalóan négy szempontot érvényesít (J. Schneider): a keresztényeket sújtó szenvedések a hitük próbája (1,7; 4,12); ezzel részesülnek Krisztus szenvedéseiben (4,13); a szenvedésben való helytállásra Krisztus szenvedése ad példát (2,21-25); Krisztus visszajövetelének közelsége határt szab szenvedésüknek (1,6; 5,10). A levél középső' részét, fó' anyagát, un. házi tábla képezi (2,11-3,12). Sorra kerülnek a különböző emberi kapcsolatok: a felsőbbség iránt való magatartás, a rabszolgák viselkedése urukkal, az asszonyoké férjükkel szemben. Mindhárom viszonyban a keresztény alapmagatartást az „engedelmeskedjetek" felszólítás fejezi ki. A féljek részéről a megértés és a tisztelet követelménye kerül elő. A gyülekezetben egymás iránt az egyetértés, a testvérszeretet uralkodjék. Az átvett hagyományanyagnak a szerző céljához formálására lássunk néhány példát! A felsőbbségnek való engedelmességet megindokolja: „az Úrért", tehát akaratának teljesítéséért történjék, majd hozzáfűzi: „Isten akarata, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát". Tegyék ezt „mint Isten szolgái" (2,15.16). A rabszolgák felé hangsúlyozza, hogy uraik közül „ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kímétletleneknek is" engedelmeskedjenek (2,18). Megokolásul íija: „Mert kegyelem az, havalaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved" (2,19). A tekintetet nyomban Krisztusra emeli: „Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (2,21). S következik egy hitvallási töredék Krisztus keresztjéről (2,22-25). Az asszonyok pogány férjüknek úgy engedelmeskedjenek, hogy „feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre" (3,1-2). A gyülekezet tagjaira vonatkozó intést kibővíti a szenvedés irányában jézusi szóval: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást". S mindjárt megvilágítja a cselekvés hitbeli hátterét: „hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek" (3,8-9). Aszerzőa házi táblát megelőző és követő részben is a szenvedésre készít fel. Isten újjászült minket nagy irgalmából Jézus Krisztusnak a feltámadása által élő reménységre, mennyei örökségre; ennek örvendezhetnek hitük próbatétele közben is (1,3-9). Krisztus feltámadása által hitünk Istenbe vetett reménység is (1,21). A reménység jelentős szava a levélnek. Legyenek készen arra, hogy számot adjanak szelíden a bennük élő reménységről, amikor a pogány lakosság vagy bíróság felelősségre vonja őket. Ennek az intelemnek a megalapozása is Krisztus szenvedése (3,15-18). Krisztus testi szenvedése vértezze fel őket a szenvedésre (4,1-2). Isten maga fogja őket felkészíteni és megerősíteni (5,11). Az első fejezetekben többször találunk utalást a keresztségre. Ezt magával hozhatta, hogy a levél fiatal keresztényekhez szól, akiknek időben közel esik a keresztségük. Többször találunk célzást az újjászületésükre (1.3.22-23; 2,26). így szólítja meg olvasóit: „mint újszülött csecsemők" (2,2). A keresztség előképe Noé bárkája: abban ,nyolc lélek menekült meg a vizén át" (3,20-21). Krisztus alászállása a poklokra, a keresztény hitvallásnak ez a része első alkalommal jelenik meg itt az őskereszténységben (3,19-20; 4,6). (Rövid utalások másutt is vannak az Újszövetségben: ApCsel 2,27; Róm 10,7; Ef 4,9; Jel 1,18). Ε képzethez vallástörténeti párhuzamokat bőven találunk az ókorban. A mitikus gondolat Péter első levelében arra vonatkozik, hogy Jézus halála és feltámadása
