Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

(7) A levélben ismételten találkozunk meghitt, kedves megszólítással. „Szeretteim" — szó szerint: szeretettek. A görög szó önkéntelenül is emlékezteti az olvasókat Isten szeretetének sugárzására, amely ott világol és melegít a levélíró feléjük forduló szeretetében. Ezzel máris a szakasz témájánál vagyunk. A „parancs", amelyről szól, a szeretetet foglalja magában. „Nem új parancs" — hangsúlyozza. Ez talán halk célzás a gnosztikus keresztyének, az olvasók között szerepet játszó tévtanítók minden áron újságot hajszoló törekvésére. Bármennyire újszerű is a jánosi gondolatvilág, mégis hangsúlyozott a kapcsolata a régi őskeresztyén tanítással. A levélben a szerző súlyt helyez rá, hogy megmutassa mondanivalójának az egyházi hagyományba való beleágyazottságát. „Régi parancs" a szeretetről szóló a levél olvasóinak életében. A „régi" jelző nem az ószövetségi törvényre céloz, amely a felebaráti szeretet parancsát magában foglalta, ahogyan azt Jézus kiemelte (Mk 12,28—34). A szeretet általános emberi, ősi jelentősége sem jöhet szóba. A „régi" megjelölés magyarázata: „kezdettől". A szó a kezdő időpontot jelöli. Világos utalás a keresztségük alkalmából kapott tanításra: ez a parancs „az ige, melyet hallottatok" — mégpedig egy meghatározott időpontban, amint azt a görög igealak kifejezi. A keresztelési intelemre való utalás mellett ott lebeg a mondat hátterében a történeti Jézus szavára emlékezés: a szeretetről szóló „ige" — amelyet az olvasók megtérésük idején hallottak — Jézus tanításából származik. A szeretetnek Jézus által hirdetett parancsával az olvasók akkor találkoztak, amikor a keresztyén igehirdetés hatókörébe kerültek. „Régi" tehát ez a parancs kettős értelemben: a keresztyénség akkor már több évtizedes múltjára tekintve, de régi az olvasók életében is, akik nem most, hanem már régebben lettek keresztyénekké. Szójátéknak tetsző fordulattal folytatja (8): „Másrészt új parancsot írok nektek". A „régi" és az „új" jelző alkalmazása a szeretet parancsára ·— nem szellemeskedő nyelvjáték. A „régi" megjelölés történeti megállapítás, az „új" pedig tartalmi meghatározás. Bizonyos fokú, de nem teljes összecsengést érzünk János evangéliumával, mely Jézus szavát így közli: „Űj parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást, ahogyan szerettelek titeket, hogy ti is szeressétek egymást" (13,34). Láttuk már (a „parancs" 79