Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

mány egyik képviselőjének és egy másik gyülekezet kis keresztyén körének szoros kapcsolata. Felvillanó jel az első század végének egyháztörténeti helyzetéből, amelyben a jánosi gondolkodás szolgált, küzdött, új színnel, új hanggal, új látással, hogy ránk maradjon örökségül más korban, más körülmények között megelevenítésének feladata! Ezzel visszaérkeztünk az elinduláshoz, amikor kézbe vettük János leveleit. Kimeríthetetlen mélység, fel nem fedezett kincsek rejlenek Jánosnál. Magyarázatom végén ezt még jobban érzem, mint kezdetén. Ha késztetni tudtam néhányakat munkámmal, hogy ebbe a mélységbe próbáljanak alászállani és onnan feljönni újra korunk szintjére, belsőleg meggazdagodva, világító gondolatokkal és friss cselekvőkészséggel, elmélyült hittel és szeretettel, ennél többet nem kívánhattam volna elérni könyvemmel. János korszerű értelmezése erőt meghaladó, befejezetlen feladat. Ha valaki végigküzdötte velem a szöveg mélyére való hatolásnak és mai megszólaltatásának a nehézségeit, fáradtságát, bizonyára eltölti a tudat, hogy megéri, nagyon megéri vállalni a szellemi és hitbeli erőfeszítést János megértéséért. A harmadik levél magyarázatának összefoglalása A jánosi hagyomány akkor élő letéteményese, az „öreg", egy Gájosz nevű keresztyénhez fordul levelével, akit jól ismer. Hálásan emlékezik meg arról, hogy igehirdető küldötteit Gájosz keresztyén testvéri szeretettel vendégül látta házában, sőt továbbvivő útjukra is felszerelte őket. Kéri Gájosztól változatlanul ezt a segítséget, mert a vándortanítók megint indulnak Krisztus hirdetésével ajkukon, s szegénységük ellenére pogány hallgatóiktól nem fogadnak el anyagi támogatást. LJtközben a régi keresztyén hívőknek kell ellátásukról gondoskodniok, s ezzel segíteniök a maguk részéről Isten igazi lényének megismerését az emberek között. Annál inkább van szükség Gájosz áldozatkész támogatására, mert az ott élő gyülekezet vezetője, Diotrefész elzárkózott a küldöttek fogadásától, sőt magát a levélírót támadja, talán nemcsak gyülekezete önállóságának és saját vezetői hatalmának féltéséből, hanem más okból is. Megtiltotta gyülekezete tagjainak, hogy támogatásban részesítsék a levélíró küldötteit, mégpedig a gyülekezetből való kizárás terhe mellett. Az öreg személyes látogatása299