Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS HARMADIK LEVELE

rátái" (15,13—17). Ez a megjelölés Jézus feléjük áradó szereteté­nek, a vele való legbensőbb kapcsolatnak a kifejezésére szolgált Különbözik a barátság görög és modern értelmezésétől, mert a szeretet kölcsönössége ellenére Jézus és barátai nincsenek egy sí­kon : a tanítványok nem saját elhatározásuknak, hanem Jézus ma­gához emelő szeretetének köszönhetik, hogy Jézus barátai lehet­nek. János evangéliuma a „barátok" szóval Krisztus és az övéi szeretetviszonyának ad mély értelmű meghatározást, amelyben a tanítvány érdemtelensége és kiválasztottsága egyaránt benne van. Amikor itt a harmadik levél végén kétszer is elhangzik a „bará­tok" megjelölés keresztyének egymáshoz fűző kapcsolatában, en­nek mélyén ott van Jézus barátságának jánosi értelme: Krisztus­sal való kapcsolatuk teszi őket egymás barátaivá. A levél záróköszöntésében mégsem a keresztyén hivők megje­lölésére szolgál tág értelemben a „barátok". Egyes kéziratok hely­telenül írják helyébe a „testvérek" szót, nyilván későbbi szöveg­változatként. Kitűnik ez abból a felszólításból, hogy a címzett üd­vözölje a barátokat „név szerint": félreérthetetlenül a Gájoszhoz közel álló keresztyéneket üdvözölteti a levélíró, önmagában nem lenne feltűnő magánlevélben a név szerinti üdvözlésre történt fel­szólítás, ami ismert szólás a korabeli görög nyelvű levélirodalom­ban. A levélből elénk táruló helyzet azonban mutatja, hogy az üdvözölt „barátok" az öreg személyével és szolgálatával rokon­szenvező, Gájosz körül csoportosuló keresztyének, akik a gyüleke­zetnek Diotrefész mögött felsorakozó, feltehetően nagyobb részé­vel szemben támogatják a levélíró egyházi munkáját. Az idegen gyülekezetben található baráti kör üdvözlését meg­előzően saját köréből küldi a köszöntést Gájosznak: „Köszöntenek a barátok". Magánlevélről lévén szó, lehetséges, hogy azoknak üdvözletét adja át, akiket Gájosz ismer. Arra nem lehet következ­tetni (mint egyes kutatók vélik), hogy a levélíró oldalán csak ke­vesen álltak a lakóhelyén élő gyülekezetben is. Mindenesetre ebben az üdvözlésben a levélíró körül található keresztyén baráti kör jelenik meg, mely közvetlenül körülveszi a gyülekezeten belül. Ezek a barátok lennének az a bizonyos „jánosi kör", amelynek létezésére János evangéliuma és levelei szerzőségi kérdésének vizsgálata sejtetőleg mutatott? Ebben az esetben mél­tán sorakoznék ez a kis mondat (15a. v.) a jáhosi rejtélyt megvi­lágító apró fények közé. A levél befejezésében még egyszer elénk tűnt a jánosi hagyo­298

Next

/
Thumbnails
Contents