Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

A LEVÉL SZÖVEGE ÉS MAGYARÁZATA A levél bevezetése 1,1-4 (1) Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit néztünk és kezünk érintett, az élet Igéjét —, (2) az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk (róla), és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk —, (3) amit láttunk és hallottunk, hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi pedig a ι Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal (vagyunk) közösségben. (4) Ezeket írjuk nektek, hogy örömünk teljessé legyen. A levelet kezdő hosszú mondat súlyos, de szárnyaló; megtört szerkezetű, mégis ünnepélyes; lüktető, noha nehézkes; távol van a szép görög stílustól, azonban tagadhatatlan műgond jellemzi. Ezek az ellentétes vonásai jelzik a hallatlan erőfeszítést, amelylyel írójuk próbálja kifejezni a kifejezhetetlent. Az emberi nyelv szánalmas dadogássá válik, amikor a titkok titkához ér. A titkok titka Isten emberré létele a történeti Jézus alakjában. Ε körül forog a bevezetés, sőt a levélnek több jelentős részlete (4, 2 stb.). Az inkarnáció, a testté levés a jánosi teológia középpontjában van. Téved ugyan az egyik írásmagyarázó (R. Schnackenburg), amikor úgy véli, hogy János a súlypontot a Golgotáról — ami Pál apostolnál a középpontban volt — Isten Fia emberré lételére helyezte. Állításának ellene mondanak János hatalmas kijelentései Jézus haláláról. Az emberré létei János gondolatvilágában nem korlátozódik Jézus születésére, hanem magában foglalja egész életét, halálával együtt. Az inkarnáció ilyen átfogó értelemben vett eseményében döntő jelentősége van Jézus kereszthalálának. Nem kerül nagypéntek helyére karácsony, hanem Jézus születését és halálát egyképpen ugyanaz a legmélyebb titok hatja át. A titok, mellyel ez a hosszú mondat birkózik. A fogalmazás döccenői, de a sejtetés határán mozgó megje25