Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
nyilatkoztatással — írja „Hermas Pásztora" (a második század harmincas évei táján) —, a közelgő vég előtt még egy utolsó kegyelmi lehetőséget adott a második bűnbánatra, csak azoknál, akik már régebb óta keresztyének és ismét bűnbe estek; a friss megtérőknek ez nem jelent menlevelet a vétkezésre, rájuk nem érvényes az új kegyelmi lehetőség. A másik álláspont szerint Isten a Krisztus haláláért lehetőséget ad a keresztyén embernek a keresztség után is bűnbánatra (Római Kelemen első levele). A két álláspont vitája beletorkollott a „bűnbánat szentségének" kialakulásába. A keresztség után elkövetett bűnökre a püspök, bizonyos számú böjtnap elteltével, a bűnbánónak Isten bocsánatát nyújtotta, kézrátétellel a Szentlelket is adta mint a keresztségkor, és visszavette a gyülekezetbe. Egyes egyházi területeken vitás maradt, vajon az ún. halálos bűnökre kiterjeszthető-e a második és további bűnbánat lehetősége. Halálos bűnnek 200 körül az egyházban általában a bálványimádást, a gyilkosságot és a nemi bűnöket tartották. Ez a történeti áttekintés alátámasztja János levele most olvasott helyének említett második magyarázati lehetőségét. A koraikatolicizmusnak ez a jelensége a zsidó törvényeskedésbe való viszszahajlást mutatja. A bűnök osztályozása ugyanis megtalálható az Ószövetségben: különbséget tettek tévedésből, véletlenül elkövetett vétkek (3 Móz 4,2 stb.) és súlyos bűnök között, melyekért halál járt (3 Móz 20 stb.). Ilyenfajta különbségtétel az Újszövetségben János levelének utóiratán kívül nem fordul elő. A véteklajtstromok a páli levelekben más célt szolgálnak: figyelmeztetnek arra, hogy a keresztyének vegyék komolyan életükben a bűnnel való küzdelmet. Ε magyarázati felfogás esetén nyitva marad a kérdés, hogy az utóirat szerzője milyen egyes meghatározott bűnökre gondol. A szerző az olvasók előtt ismertnek tételezte fel a kárhozatra vivő bűnöket, akár ítélőképességük, még inkább a keresztyén köztudat alapján. Ezért nem részletezi. Olyan nagy bűnökre gondolhatott — ha ezt a magyarázatot fogadjuk el —, melyek a következő században halálos bűnöknek számítottak. Amennyiben a koraikatolicizmus elhajlása jelentkezik ezekben a versekben, ezzel szemben nyugodtan hivatkozunk magára a levélre: a hivő keresztyén ember bűnbánatra való rászorultsága komolytalanná válnék abban a pillanatban, ha ez csak „kisebb" vétkekre vonat246