Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

5,1—12 magyarázatának összefoglalása Az Istentől új létet kapott keresztyén embert jellemzi a hit, mely a názáreti Jézusban felismeri és vallja a Megváltót. A hivő embernek Isten és Isten gyermekei iránt való szeretete elválaszthatatlan, egyik a másiknak jele és hitelesítője. Isten akaratának cselekvésével fejezzük ki iránta való szeretetünket. Ha szeretjük Istent, nem lesz nehéz akaratát teljesítenünk. Ez küzdelmet jelent ugyan a „világ", azaz az Istentől való elszakadás vonzásával, az olvasókat fenyegető téves Krisztus-hit és felelőtlen életfolytatás kísértésével, de a harc nem reménytelen. A győzelem már megtörtént Jézus Krisztus művében. Megismétlődött életünkben, amikor hitre jutottunk. S folytatódik, mert Istentől kapunk erőt, hogy megmaradjunk az igaz hitben és a szeretetben. A „világ" legyőzése a levél olvasói számára mindenekelőtt: a helyes Krisztus-hitet megtagadó keresztyén tévtanítás elhárítása. Ennek eszköze a Jézus személyének és életének, halálának megváltó erejébe vetett hit, mely győz az ellentétes felfogás vonzerején. Krisztus küldetéséhez döntő módon hozzátartozott halála: Isten megmentő szeretetének csúcspontja. Hitünknek ezt a középpontját a keresztyén ellenfelek tanításával szemben hangsúlyozza a levél. Jézus Krisztus megváltó személyéről és művéről a Szentlélek tárja fel az isteni igaz valóságot. Tanúságtétele a gyülekezeti igehirdetésben és a hivők szívében megy végbe, sőt a két szentségben, a keresztségben és az úrvacsorában is. A Szentlélek tanúságtételét megelőzően Isten maga tett meggyőző vallomást Krisztusról, Jézus személyének és működésének belső hitelével, ami a tanítványok idejétől a jelenig hat. Isten eme tanúságtételének elfogadása a keresztyén hit. A hiten kívül hozzáférhető bizonyíték Krisztus megváltó jelentőségéről nincs. A Jézus Krisztusról szóló egybehangzó tanúságtételnek — legyen az a Szentlélek mai munkája, vagy Jézus életművének belső meggyőző ereje — azonos a mondanivalója: Jézus Krisztus által ajándékozta Isten nekünk az örök életet, és ez a Krisztusba vetett hitben már most a miénk. 240