Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
velük szemben hangsúlyozza, hogy Krisztus halála megváltói munkájának elengedhetetlen része. De hogyan győződnek meg erről az olvasók? „és a Lélek az, amely tanúságot tesz". A Szentlélek tanúskodik arról, hogy mit jelent Jézus keresztsége és halála, s ezzel együtt egész megváltó életműve. Nem olvasunk közelebbit a Lélek tanúságtételének módjáról. János evangéliuma révén azonban megvilágosodik, hogy a Szentléleknek ez a belső meggyőző, hitet ébresztő munkája a mindenkori Krisztus-hirdetők szaván át történik. A Szentlélek munkája nem mágikus, sem emberi történéstől független, hanem tanúságtevők kellenek hozzá. A Krisztus-prédikációban a Szentlélek dolgozik. Jézus szava János evangéliumában a Szentlélek és a tanítványok tanúságtételéről nem két különböző cselekvést jelent, hanem azonos eseményt (J 15,26—27). Azért teheti ezt a Lélek, „mert a Lélek az igazság". Az „igazság" (alétheia) Jánosnál az Isten önmagát feltáró valósága, irgalmas lényének kinyilatkoztatása. A Szentlélek feltárja az isteni valóságot, nem az emberi lélek mélyén megszólaló titokzatos hangként, hanem az igehirdetésben. Ez a valóság pedig, ami Jézus életében történt: szavaiban, tetteiben, sorsa eseményeiben Isten kinyilatkoztató és üdvözítő cselekedeteként végbement. A vers értelme: Jézus földi életének, különösen is halálának megváltó jelentőségéről a Szentlélek a Krisztus-hirdetők vallomásában tanúskodik. Érdekes különben, s nagyon hozzásimul a tartalomhoz, hogy a mondat a korabeli prédikációk szokásos formulájával kezdődik: „Ez az, aki..." János sajátos kettős értelműségének megfelelően, csillámló szóhasználata alapján, számolhatunk azzal, hogy a vers „vízzel és vérrel" szavain halványan átcsillan a gyülekezeti keresztség és az úrvacsora, amire a levél a következő versekben tér rá. Ha szabad lélektani szempontból is kutatnunk az írásmű születését, a levélben ismételten megfigyelt képzettársítás viszi itt is tovább a gondolatmenetet. A „víz és vér" szavak, melyek itt elsősorban Jézus keresztségét és halálát jelölik, a levélíró számára nyomban transzparanssé lettek: áttetszik rajtuk a keresztyén keresztség és úrvacsora. Ez az átfénylő látvány indítja el a következő gondolatot (7-8. v.). Nem lehet felderíteni, hogy a levél írásának rejtett lélektani és gondolati folyamatába mennyiben játszott bele János evangéliumának egy megjegyzése a Jézus haláláról beszámoló elbeszé232