Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

KITEKINTÉS Isten — a szeretet méiyén A múlt század első felében élt nagy keresztyén dán gondolkodó, Sörén Kierkegaard 1847-ben jelentette meg kétkötetes könyvét a szeretet cselekedeteiről. Imádsággal kezdi művét. „Miképpen le­hetne helyesen beszélni a szeretetről, ha rólad megfeledkeznénk, ó szeretet Istene, akitől származik minden szeretet a mennyben és a földön. Te aki nem kíméltél semmit sem, hanem odaadtál mindent a szeretetben! Te aki a szeretet vagy, úgyhogy szeretetet tanúsító csak általad és benned szerethet igazán! Hogy lehetne a szeretetről igazán szólni, ha megfeledkeznénk rólad, aki nyil­vánvalóvá tetted, mi a szeretet! Üdvözítőnk és Megváltónk, aki odaadtad magadat, hogy mindenkit üdvözítsél! Hogyan lehetne helyesen szólni a szeretetről, ha megfeledkeznénk rólad, ó szeretet Lelke, aki semmit sem veszel a magadéból, hanem emlékeztetsz a szeretet ama áldozatára. Emlékezteted a hívőket arra, hogy úgy szeressenek, amint ő szeretett, szeressék felebarátaikat, mint ön­magukat. Ö örök szeretet, te aki mindenütt ott vagy, és soha sem vagy tanúságtétel nélkül, ahol téged hívnak, nem hagyod maga­dat semmiben bizonyosság nélkül, amit itt szeretetnek vagy sze­retet cselekedeteinek neveznek ..." Az Atya, Fiú, Szentlélekhez intézett imádsága után most jöj­jön néhány mondat e művéből: „Az ember legmélyebb bensejé­ből, a szívből ered a szeretet. A szeretet rejtett élete a legben­sőbb és legkikutathatatlanabb. Amint kinyomozhatatlan annak az egész léttel való összefüggése is. Ahogyan a csendes tó alapja mélyen van a forrásban, melyet szem nem láthat, akképpen az emberi szeretetnek még mélyebb az alapja az Isten szeretetében". Nem ismerek senkit, akinek gondolatai ennyire megközelítenék János levelének a szeretetről szőtt meditációját. Keresztyén em­ber ma másként nem beszélhet a szeretetről. Isten tárta fel a sze­retet igazi mivoltát a keresztfán. Krisztus keresztje emlékeztet minket újra meg újra a szeretet legnagyobb áldozatára, amely­nek folytatódnia kell az életünkben, a szeretetben, önmagunkat nem kímélő, a másikért és a másokért mindent odaadó szeretet­tel szeressünk! De minden igazi szeretet Istentől származik, bár­hol, bárkinek szívében lüktet, életében valósul meg. Az énünk 209

Next

/
Thumbnails
Contents