Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

tiszta és teljes, az ember agapé-szeretete vétkes és töredékes. Ép­pen ezért az emberi áldozatos, cselekvő, irgalmas szeretetből nem lehet kiküszöbölni az önös rugókat sem. Ezek azonban nemcsak vétkes önzést takarnak, hanem az ember teremtettségbeli adott­ságai is. Az anyai szeretetben minden önzetlenség ellenére min­dig ott dolgozik saját boldogságának vágya. Amikor gyermeké­vel tesz jót, ez a maga boldogságára is szolgál. A szeretetnek emberi rugói: szerelem, részvét, hiányérzet, boldogságvágy nem távolítható el az agapé-szeretetből sem. A gyökerükből valami mindig ott van a legönzetlenebb emberi szeretetben is. Ezért a keresztyén embernek nem az a feladata, hogy megpróbálja desz­tillálni szeretetét, s elérni, ami az emberi életben elérhetetlen, hogy szeretetét az emberek iránt kizárólag az Istennek Krisztus­ban nyújtott szeretete táplálja. Inkább arra kell törekednie, hogy az Istentől jövő szeretet újra meg újra tisztítsa, formálja, moz­gassa, irányítsa emberi szeretetét. Üjra Jánoshoz értünk. Az isteni szeretet megvalósítása nem jelenti nála, hogy a hivő elnyomja magában szívének rezdüléseit. Emberi szeretetünk izzása is beleolvad az Istentől gyújtott sze­retet lángjába. Erre kitűnő példa volt, amikor a levél a szánalom, részvét, segítőkészség emberi érzésének ébredéséről és el nem fojtásáról szólt, az Isten szeretetével való összefüggésben (lásd 3,17-nél). 4,7—16 magyarázatának összefoglalása A helyes Krisztus-hit után a keresztyén élet másik fő tényező­jét, a szeretetet veszi elő ismét a levél. Ennek bevezetéséül szolgál az újult biztatás egymás szeretetére. Megokolása azonban túlmegy az eddigieken, s a szeretetről szóló felülmúlhatatlan elmélkedést indít el. A keresztyén szeretet Istentől származik, sőt isteni való­ság. A keresztyén embernél ennek a szeretetnek megléte annak jele, hogy Istent a hit által megismerte és elismeri, Istent megra­gadta és Isten is megragadta őt. Nem volt Istennel igazi találko­zása annak, akinek életében nem található a szeretet. Nem is lehetett, mert Isten: szeretet. Szeretet — az Újszövetség sajátos tartalommal telített fogalma, az agapé értelmében: áldo­zatot hozó, cselekvő, irgalmas szeretet. Ezzel írja le a levél Isten magatartását és cselekvését az emberek iránt. Isten szeretete a 207

Next

/
Thumbnails
Contents