Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

az Istennel való közösség feltétele és egyben megvalósulása. A „maradni" e közösségnek ismét a tartósságát is jelenti. A kétoldalú kölcsönösség hangsúlyozása az Istennel való kapcsolat teljességére mutat. (16) „Mi megismertük és hisszük az Isten hozzánk való szeretetét." A „hinni" szóval jelöli meg János evangéliuma a Jézusban való hit első lépését és a teljes hitet is (vö. J 4,50. és 53. verset). Az utóbbi szóhasználata sokkal gyakoribb, és magában foglalja az Istennel, Krisztussal való közösség egész valóságát. A „megismerni" a Krisztusba vetett hit egyik alkotó eleme. A megismerés tehát beletartozik a hitbe; az igazi hit egyúttal megismerés is (a „megismer" szó magyarázatát lásd 2,3-nál). Ahol egymás mellett fordul elő a két ige, ott a sorrend legtöbbször így alakul: hinni és megismerni. De fordított sorrend is található (J 16,30-ban, 17,8ban, továbbá a most olvasott versben). Ez mutatja, hogy nem lehet a hitet a kezdetnek, a megismerést pedig a továbbvivő, befejező fokozatnak tekinteni. Cserefogalomként is használja János a két igét (például J 1,7.10-ben). Ahol a két szó megkülönböztetett értelemben szerepel és mindegyiken hangsúly van (mint J 6,69ben), ott együtt a hitből származó megismerést jelentik. Az itt olvasható sorrendnek (a levél előbb említi a megismerés, azután a hit aktusát) nincs különösebb jelentősége. „Megismertük" — ebben már benne van a hit működése. Nyelvtani szempontból a mondatban a tárgy („szeretetét") elsősorban a „megismertük" állítmányhoz tartozik. A hit cselekményét kifejező állítmány mintegy hozzátétel a mondathoz, amit mutat, hogy a görögben a „hinni" ige tárgyesettel szokatlan. A levélírónak ez a közbeszúrt szava a hit aktusáról („hisszük") egyrészt az előző versben szerepelt gondolathoz kapcsolódik, ahol a Krisztus-hit megvallását említette (15.), másrészt a hit és a megismerés elválaszthatatlanságát hangsúlyozza. A két igével az olvasók mögött meghúzódó tévtanításra tekintettel kiemeli, hogy Isten ismerete, a gnózis nem a hiten túl következő lépcsőfok, valamint hogy a hivő keresztyéneknél nem hiányzik a megismerés, amelynek jelszavával a gnosztikus irányzat hódít. Jelentős a „megismertük" szó igealakja (perfektum). Isten szeretetének maradandó ismeretét jelöli. A levél írójának és olvasóinak, általában a hivő keresztyéneknek életében (ezeket mind egybefogja a hangsúlyos „mi") személyes bizonyossággá vált Isten 202