Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

rultságot valljuk, és a gyötrődő lelkiismeret megnyugvását egyedül Isten megértő, megbocsátó szeretetében találjuk meg. A levélnek teológiai problémát jelentő mondatát (21—22. v.) komoly figyelmeztetésnek vesszük, hogy minden erőnkből törekedjünk Isten akaratának betöltésére. (23—24. v.) Isten a keresztyén embertől hitet és szeretetet követel: hinni a názáreti Jézusban, hogy ő Isten küldötte és Fia, akiben Istennel, Isten szeretetével találkozunk; s szeretni egymást, amint erre lehetőséget teremtett és példát adott Jézus. A hangsúly újra a keresztyén életfolytatásra kerül, mely az Istennel való közösség velejárójaként, sőt feltételeként jelentkezik. János evangéliumának fényében ez a megállapítás mélyebb értelmet kap: az Istennek Krisztusban megmutatott szeretete tart meg minket a vele való közösségben, mégpedig úgy, hogy neki tetsző cselekvésre, a mindent magában foglaló feladat teljesítésére, szeretetre indít. MAI JEGYZETEK Nagyobb az Isten a szívünknél Az utolsó évek magyar könyvtermésének egyik nagyon szép •darabja századunk magyar líráját mutatja be verselemzésekben. Ez a címe: Miért szép? A kiválasztott versek között szerepel Ady Endre titokzatos, félelmetes és megrendítő költeménye: Sírni, sírni, sírni. Komlós Aladár bontja ki a költemény tartalmát, nyitja fel érzésvilágát nagy művészi érzékkel és emberi beleéléssel. Kövessük nyomon néhány sorát. Kevés jobb bevezetőt kaphatunk ahhoz a lelkiállapothoz, melyet a költő megjelenít, és mely szorosan oda visz minket a vádoló szívről szóló hatalmas jánosi mondathoz. A versben egy ismeretlen halott temetése tárul elénk, amelynek láttán valaki megbánja életét, az idegen halott sorsába beleérzi a magáét. Különös temetés ez: úgy hat ránk, mint mikor éjszakai álomból felriadva magunk sem tudjuk, hol vagyunk. A vers csak sejtet, csak annyit mond, hogy éjfél van és temetés: de melyik éjfél? Most? Vagy a múltban? Esetleg a jövőben? Időn kívül történik mindez, sőt az első sorok („Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy 173