Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

szférájába: a Lélek a hivő emberben tehát az Isten, Krisztus jelenlétét biztosítja. Az olvasott mondat értelme: a hivő emberben levő Lélek az Istennel való közösségének ismertetőjele. Arról nem szól, hogy a Lélek jelenléte miről ismerhető fel a hivő emberben. A levél több részlete világossá teszi, hogy a Lélek megnyilvánulása a Krisztusról vallott hit és az Istennek tetsző élet, ellentétben a tévtanítók állításával. Az első ismertetőjelet hangsúlyozta már a szerző a „kenettel" (2,26—27). A Szentlélek János első levelében elsősorban a Krisztus-hit és a helyes Krisztus-hitvallás mozgató ereje, biztosítéka. Ugyanakkor — ezt a másik vonást Isten „magja" képzetével mutatta meg a levél (3,9) — a Lélek bennünk Isten akaratának cselekvését, a szeretet megvalósítását szolgálja a mindennapi életben. Így sűrűsödik össze ebben az egyetlen mondatban szinte az •egész levél: az Istennel való közösségünknek ismertetőjele a Lélek jelenléte; a Lélek a keresztyén gnosztikus tévtanítással ellentétben a Krisztusról szóló helyes hitvallást és Isten akaratának megfelelő életfolytatást, elsősorban a szeretetet munkálja a hivő emberben. 3,19—24 magyarázatának összefoglalása (19—22. ν.) A szeretet cselekvése az ismertetőjele a keresztyén ember életében, hogy Istennel valóban kapcsolatban van. Amikor erre gondolva, szeretetének mulasztásai, önzése, más vétkei miatt megrendül és bűntudat tölti el Isten előtt, kétségbeesett lelkiismerete megcsendesedhet Isten irgalmas nagyságának, bűnbocsátó, sőt megértő szeretetének tudatában. A levél azonban azt tartja helyes keresztyén állapotnak, amikor a hivő ember Isten akarata szerint él, erkölcsi életfolytatása alapján nyugodt lelkiismerettel fordulhat Istenhez, és kérheti tőle imádságos kéréseinek teljesítését. Ebben az utóbbi megállapításban teológiai nehézséget fedezünk fel: lehetséges olyan keresztyén életállapot, amelyben a hivő ember cselekedetei alapján fordulhat Istenhez nyugodt bizalommal? A keresztyén ember mindenkori helyzetének — a levél más részével összhangban — az Isten kegyelmére való szüntelen rászo172