Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

nek alapjául nem Isten nagyságát, hanem a kegyesek életfolytatását teszi. Mindkét szövegkritikai próbálkozás csak feltevés, de annyit sejtetnek, hogy α tárgyalt versekben talán két különböző gondolati szál, eltérő teológiai szándék találkozik. Ez segíthet az értelmezésben. A különböző szövegolvasási módok, amelyeket a Nestleféle görög újszövetség apparátusa nyújt, a kiegyenlítetlen szövegezésből adódhattak. A szövegváltozatoknak e szakaszon belül különösen is nagy száma mindmegannyi próbálkozást jelent, hogy a kézirat valamiképpen világosabb, átlátszó szöveget adjon. Ezt nem érte el egyetlen ránk maradt kézirat sem, és ez a szövegbizonytalanság feltehetően az eredeti szövegben található tartalmi probléma következménye. Az olvasóra bízzuk, hogy a vázolt megoldások közül melyiket fogadja el hivő gondolkozásával. A legegyszerűbbet, a lelkipásztori fogalmazást, amelynek következtében nem nézhetjük dogmatikus szemmel a szöveget? Vagy ennek a magyarázatnak elismerésével, ezen túlmenően érdekli a szakasz szavai mélyén rejlő teológiai problémának megfejtése? Három pontunkban kíséreltük meg rá a válaszadást. Én magam a korai-katolicizmus közelségét érvényes megállapításnak tekintem, és azt is lehetségesnek tartom, hogy a levél e szakaszában — közelebbről meg nem állapítható történeti okból — két különböző teológiai szándék érintkezik. (23) „És ez a parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást." János levelének kedvelt szava a „parancs". Egyes és többes számban egyaránt használatos a levélben. Nem az ószövetségi törvényre vagy a tízparancsolatra vonatkozik, hanem Isten, Jézus Krisztus életünket illető akaratát, követelményét jelöli (lásd 2,3-nál). Nem emberi teljesítménynek veszi a levélíró Isten akaratának teljesítését, ezért hiányzik nála Pál apostol gondolkozásának alapvető kérdése a törvény és a kegyelem, a cselekedetek és a hit viszonyáról. A hitre vonatkozólag is elfogulatlanul használja a „parancs" megjelölést. A levél további menetéből nyilvánvaló, hogy a hit a Szentlélek munkájának eredménye az emberben (4,2). Ismét megfigyelhető a szerző gondolkodási folyamata. Az előző versben (22.) Isten parancsairól volt szó, mégpedig erkölcsi tekintetben, az életfolytatásra vonatkozóan. Ε fogalom említése hívja elő gondolataiban Isten pa168