Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

neink. Az egész Űjszövetségben egyedülálló teológiai tétel kerül itt elénk, mely kikutathatatlan mélységében és fel nem fedhető titokzatosságában János első levelének ajándéka a keresztyénség számára. A tömör, ki nem bontott megállapításnak a szövegben egyetlen magyarázó megvilágítása van, mely megmarad a sejte­tés határán. Ez pedig a mindent ismerő Istenre célzás. Augustinus és Kálvin tévedtek, amikor ezt a mondatot Istennek félelmet éb­resztő nagyságára és bírói szigorúságára értelmezték. A szaka­szunk részleteinek magyarázatában meglehetősen eltérő mai új­szövetségi kutatás abban javarészt megegyezik, hogy a kegyelmes, a szerető Isten nagyságáról van szó. A levél egészével és részle­teivel is teljességgel ellenkeznék olyan gondolat, hogy az ítélő Isten mintegy rádupláz a keresztyének lelkiismereti vádjaira, s olyan vétkekkel ejti őket még jobban kétségbe, melyeket nem is sejtettek. Ez az értelmezés összekuszálná a folytatást is, mert ezek után ki merhetné azt mondani, hogy akit nem vádol a szív, az gyúlhat bátor bizalomra Isten iránt (21. v.)?! Mégsem egyszerűen Isten bocsánatának a legerősebb bűntuda­tot is elnémító nagyságáról van szó, mondjuk olyan értelemben, ahogyan Pál írja: „ahol megnövekedett a bűn, ott még jobban kiáradt a kegyelem" (R 5,20). Éppen ezért János levelének e he­lyéről Luther értelmezése sem kielégítő, ö az itt jelentkező jánosi gondolatot páli megvilágításba helyezte. Föléje nő-e a te gonosz­ságod Isten kegyelmének? — kérdezi Luther. Nem — feleli! Ez valóban újszövetségi bizonyosság, a Krisztusról szóló evangélium­ból táplálkozó bizodalom, mely Isten megbocsátó kegyelmét min­den bűnnél és lelkiismeretfurdalásnál nagyobbnak tartja. De ezen a helyen Jánost kell megértenünk, s ő hasonlót ugyan, de mást, és talán többet mond. Az „ismer mindent" hozzáfűzés árulja el, hogy itt Isten nagy­sága nem egyszerűen a bűnbocsánat vonalán, hanem megértő sze­retetében jelentkezik. A „mindent" megjelölésben benne van az ember összes cselekedete, jók és rosszak, szeretetének tettei és mulasztásai, életének minden bonyolult, titkos és legparányibb rugója, egész esendősége, gyarlósága. Isten úgy nézi az életünket, hogy mindennek mélyére lát és mindent lát, s ebben az átfogó és mélyre hatoló pillantásában megnyilatkozik megértő szereteté­nek irgalmas nagysága. Istennek a vádoló szívünk fölé növő nagy­ságában egyszerre van jelen legkisebb jó tettünknek, legapróbb 161

Next

/
Thumbnails
Contents