Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
irgalmas samaritánus történetében a levélben itt szereplő főnév („szív") igei megfelelőjét találjuk: „megszánta" a kifosztott, sebesült embert, amikor megpillantotta (Lk 10,33). A levélíró fogalmazása arra mutat, hogy a lélektani folyamatra is hangsúly esik (ugyanígy — más tekintetben — 3,19—20-ban és 4,17—18-ban). Istennek a hivő emberbe helyezett szeretete a természetes érzelmi indításokat felhasználja a segítő tett érdekében. A keresztyéneknek mások ínségén segítő áldozatos cselekvése érzelmi rugókra is támaszkodik lélektani szempontból. A hajtóerőt nem csupán a hitbeli tényező, Istennek Krisztusban megmutatott szeretete adja. Az Istentől jövő szeretet nincs jelen a keresztyén emberben, ha érzelmeit hidegen hagyja a testvérek ínsége. (18) „Gyermekeim, ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és valóságban." A teológiai magas csúcsról, a Krisztus halálában megmutatkozott szeretettől a hétköznapok világába ér le a levél, s az író köznapi igazsággal fejezi be gondolatmenetét. A hivő gondolkodó érvelése után ismét a lelkipásztor szólal meg. Nagyon egyszerű gyakorlati irányelvet ad olvasóinak: ne szavakban, hanem tettekben mutatkozzék meg szeretetük. A fogalmazásbeli kettőzésnek csak nyomatékossági szerepe van. Egyrészt a °zó és nyelv, másrészt a tett és valóság azonos jelentésű. A mondás ismételten előfordul görög íróknál. A késői-zsidó irodalomban is találunk rá párhuzamot. De éppen ezzel a hétköznapiságával ragad meg, s ad példát, hogyan kell nagy teológiai igazságoktól a legegyszerűbb, könnyen felhasználható útbaigazításig elérkezni, a keresztyén mondanivaló nagy érméit aprópénzre felváltani. A mondat a levélírónak a gnosztikus gondolkodástól való alapvető keresztyén eltérését is tükrözi: az ilyen hétköznapi erkölcsi útmutatás teljesen idegen volt a gnoszticizmustól, melyet az Istenne 1 kapcsolatos nagy szavak kísértek (2,4a), misztikus élmények vágya hajtott, és az élettől való elfordulás jellemzett. János az Ist nnel való közösségből a szeretet cselekedeteihez vezet. 3.11—18 magyarázatának összefoglalása A ar<?tet a Krisztusról szóló evangéliumnak egyik fő mondanivalója A levélíró a keresztyén hívőket egymás szeretetére buzdítja. Ezzel nem helyezi hatályon kívül a felebaráti szeretet átfogó parancsát, de vallja, hogy a Krisztusban megismert szeretet Isten 155