Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Címzettek Az első levél esetében egymáshoz közel fekvő kis-ázsiai gyülekezetek lehetnek a címzettek. A szerző — az előző hipotézis szerint — János apostol egyik, szintén névtelenül maradt tanítványa, ő ezeknek a gyülekezeteknek idős missziói lelkipásztora. A gyülekezetek is a jánosi hagyományt képviselik. A levélírónak közvetlen, meleg a viszonya a címzettekkel. Apai szeretetre mutatnak a megszólításai: „Gyermekeim", „Szeretteim" együttvéve tizennégyszer fordul elő a levélben (2,12.18. stb.). Eggyé kovácsolódásukat segíthette közös küzdelmes sorsuk. Ezek a keresztények, a megpróbált gyülekezet rászorult az örök élet vigasztaló igéjére, az Atyának és a Fiúnak a hívőket átkaroló szeretetére (1,2-3; 2,2 stb.). Nehezítette helyzetüket a gyülekezet köréből kivált tévhitű keresztények gőgös magatartása. Ok tartják magukat igazi keresztényeknek. Ezért a levélíró látóhatárában ők is jelen vannak; a levél sorai róluk és nekik is szólnak. A szerző és a gyülekezet hozzájuk való viszonya anynyira kiéleződött, hogy a levélíró Antikrisztusoknak nevezi őket („sok antikrisztus jelent meg", 2,18). Propagandát fejtenek ki az igazhitűek között, mégpedig csábító szóval: „sok hitető jött el a világba" (2Jn 7: planos = tévútra vezető, csaló, megtévesztő, csábító). Nem nyílt ellenségek, inkább „báránybőrbe bújt farkasok". Nem kivételes jelenség ez abban az időben. A korai kereszténység között gyakorta előfordult, hogy az igazhitűek és az eretnekek megkülönböztetése nehézzé vált (lásd 4. pontot is). Az újszövetségi könyvek szerzősége kényes kérdés volt mindig hívő és konzervatív gondolkozású emberek számára. Teológiai fakultásokra ment hallgatóknak legtöbbször túl kell esniük a lelkészi szolgálatra készülés buktatóján. Sokan közülük a Bibliát addig áhítatosan vették kezükbe, vagy legalábbis tisztelettel gondoltak rá. Itt pedig boncasztalra került. Héber és görög szavak zsongtak körülöttük. A meglepő dolgok közül a Szentírás-tudománnyal való meghökkentő ismerkedés során a legmellbevágóbb, hogy a legtöbb bibliai könyv fölül kérdésessé váltak vagy eltűntek az ott olvasható nevek. Máté, Márk, Lukács, János és így tovább anonimmé, névtelenné váltak, vagy szekundérré, másodlagossá lettek. Aztán megtanultuk, hogy nem a szerző személye, hanem a bibliai könyv mondanivalója a fontos. Azt is megtanultuk, hogy elhajlás volt 14