Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
fordultak szembe a téves hitű keresztyének a gyülekezettel, tévtanitásuk továbbra is veszélyt jelent az igazhivő keresztyénekre. A „tévútra vinni" ige már szerepelt a levélben (1,8). János itt a magukat keresztyéneknek tartó gnosztikus tévtanítókra, élő, valóságos személyekre alkalmazza. A szó mögött feltűnik a háttérben a metafizikai dualizmus: a világosság és sötétség, igazság és hazugság, élet és halál két különböző erőmezeje áll egymással szemben. A keresztyén tévtanítókban az Istenhez vivő útról eltérítő metafizikus hatalom öltött alakot, ezért is nevezte őket a levél antikrisztusoknak. A Jelenések Könyvének szóhasználatában fokozott mértékben találkozunk a „tévútra visz" képzetével („akit ördögnek és sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget tévútra viszi": Jel 12,9). A levél figyelmeztetésének súlyát ebben a metafizikus távlatban érthetjük meg: János a szóban forgó tévtanítók vonzásában Istentől, a hittől, az örök élettől elfordító végzetes veszélyt lát a gyülekezetben élő keresztyénekre nézve. (27) „Ti ellenben" — ugyanúgy a mondatszerkezetből kiemelt szövegrész, mint amilyennel előbb találkoztunk (24. ν.). A megelőző mondat a tévtanítókra vonatkozott, most éles fordulattal az olvasók keresztyén állapotáról szól — ezt fejezi ki az ellentétet jelző nyelvi fordulattal. Szabadon így fordíthatnánk: „Ami ellenben titeket illet..." „a kenet, melyet kaptatok tőle, bennetek marad". A Szentlélekről van szó — amint a „kenet" jelentését megfigyeltük (2,20) —, melyet az olvasók Jézus Krisztustól kaptak az igehirdetésből. Az igealak a múlt meghatározott időpontjára utal, tehát nyilván megint az olvasók keresztyénségének kezdő időszakára mutat. A mondat mögött feltűnik halványan a keresztségük. Ennek elmosódó rajzában erőteljes vonással benne van a keresztelésüket előkészítő keresztyén tanítás. A mondat folytatása mutatja meg, hogy miként értendő a kapott Szentlélek „megmaradása" az olvasókban. A Szentlélek a keresztyénekben semmiképpen sem statikus valóság, még kevésbé egyéni birtokuk, amolyan letörölhetetlen jelleg, mely magától megőrizné őket a helyes keresztyén hit és élet útján. „és nincs szükségetek, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az ő kenete tanít benneteket mindenről, (úgy) igaz és nem hazugság". A Szentlélek munkája a keresztyénekben a „tanítás", mégpedig folyamatos cselekményként (jelen idejű igealak). Az ol113
