Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

resztyének a teljes kinyilatkoztatás birtokában vannak, mellyel a gnosztikus keresztyének dicsekszenek. „Kenet" alkalmasint gnosztikus misztériumban is szerepet játszott. Ha így van, János a keresztséget mint a Szentlélek vételének eseményét állítja azzal szembe. Mindenképpen nyilvánvaló, hogy János szemében a Szentlélek nem mágikus varázsszer, hanem „az igehirdetésnek és Isten megismerésének ereje a gyülekezetben" (R. Bultmann). A Szentlélek vétele a keresztséghez és a hallott igehirdetéshez egyaránt fűződik. A mondatot így önthetnénk más szavakba: nektek, igazhitű keresztyének, Krisztus Szentlelkét adta a keresztségben és az azzal kapcsolatos tanításban, ezért nem szorul kiegészítésre hivő Isten-megismeréstek. A „kenet" tehát csillámló szó: a Szentlelket jelenti, ugyanakkor utal a keresztségre és a gyülekezeti tanító igehirdetésre. Gnosztikus misztériummal, misztikus szertartással szemben az olvasók teljes és igazi istenismeretének biztosítéka és forrása. (21) „Nem azért írok nektek..." — az eredetiben így hangzik: „írtam", de ez csupán levélírói stílusfordulat. Nem régebbi, hanem jelen levelére vonatkozik (magyarázatot lásd 2,12—14-nél). „... mintha nem tudnátok az igazságot, hanem mert tudjátok azt": az olvasók ismerik az igazságot, Isten kinyilatkoztatását (lásd 1,6-nál). A levél megírásának ez a tény adja az alapját. Nem misszionáló irat, hanem arra épít, amit az olvasók már hallottak és tudnak a keresztyén hitből. Ismételten hivatkozik a kapott tanításra az olvasóknál, hogy hitük tartalmára való ráeszmélés megőrizze őket a tévtanítástól. Ettől óv a következő mondatban: „és (tudjátok), hogy egyetlen hazugság sincs az igazságból". A „hazugságon" a tévtanítást érti: nem rendelkezik az isteni valóság érvényével. Mivel pedig e jellegzetesen egzisztenciális gondolkodás számára a dolog és személy nem választható el (Schnackenburg), a mondat azt is jelenti, hogy az antikrisztusi tévtanítók nem Istentől vannak. (22) „Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a krisztus?" A „hazudni" — mint láttuk (1,6-nál) — Jánosnál nem a közönséges hétköznapi értelemben szerepel, hanem azt jelenti: az igazságnak, azaz az Isten igazi valóságának ellentétét képviselni. A „tagadni" szó sem egyszerűen nemet-mondást jelöl, hanem a „vallani" ellentéte (1,9): az egyikben a hitetlenség, a'másikban a hit szólal meg. Ε mély értelmű fogalmakkal a levélíró máris jel109