Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

illeszkedik. Ezen a téren rokonságot mutat a pásztori levelek látásával. Az idők végére a keresztyén gyülekezetek területén fellángolt téves tanítás figyelmeztette a pásztori levelek íróját (1 Τ 4,1. 2 Τ 4,3). Ezeket a leveleket nem nagy idői távolság választja el János leveleitől. Tanulságos betekintést nyújtanak a fiatal egyház késői kritikus időszakába. Nem külső események, hanem belső válság élesztette fel Krisztus vissza jövetele közeli várásának régi, őskeresztyén szikráját. Más kérdés, hogy ez az apokaliptikus mozzanat miként magyarázható a jánosi gondolkodás területén. Noha János evangéliumában is hallunk az eljövendő feltámadásról és ítéletről (J 5,28—29), a hangsúly mégis a jelenre esik: a Jézus Krisztusról szóló igehirdetésben és az őt elfogadó hitben már most végbemegy Isten végső ítélete, s megkezdődött az örök élet (J 5,25); a megdicsőült Krisztus jövetele elsősorban a Szentlélek munkájában, a Szentlélektől áthatott gyülekezeti igehirdetésben válik valósággá. A jelenben megvalósuló eszkatológiával találkozunk János első levelében is (3,14; 5,13). Ugyanakkor a levél a hátralevő üdvesemények várására jóval nagyobb súlyt helyez, mint János evangéliuma. Sőt Krisztus vissza jövetelének idői közelsége is jelentkezik a levélben, amint a most tárgyalandó verseken kívül másutt is észrevesszük (különösen 2,28-ban). János első levelében egyensúlyba kerül a jelenre és a jövőre vonatkozó keresztyén eszkatológikus szemlélet. A levélben a kétféle eszkatológiának. ha nem is szintézisét, de legalábbis egybedolgozását kapjuk. A jelenben, az ige hallgatásában, a Krisztushitben megvalósuló ítélet és örök élet mellett felcsillan határozott fénnyel, amit a keresztyén reménység a jövőtől vár: a végső feltámadás és az eljövendő teljesség. Sajátos példa a levél arra az apokaliptikus feszültségre is, amelyet a történelemnek — itt az egyház történetének — válságos pillanatai hoznak elő az őskeresztyén hagyomány mélyéről: a levélíróban azért lobban fel az „utolsó óra" tudata, mert a keresztyénségen belül támadt súlyos jelenségek, a keresztyén hit eltorzulása, a gnosztikus tévtanítók előrenyomulása a hivő szem előtt a végső események előjeleinek hatottak. (18) „Gyermekeim" — a már ismert bizalmas, meghitt lelkipásztori megszólítás. ..Utolsó óra van": a világ végső idejét éli a levélíró szerint. A záró időszakra az antikrisztusról szóló keresz104