Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

retetének rejtett, de valóságos kíséretében járnak. Nagy szükségük van erre a hitre. Az érett korú férfiak és nők másra szorulnak rá a gyülekezetben. Túl az emberélet fele útján, a harmincas életéveik végén, vagy később, sokaknál bekövetkezik több-kevesebb kiábrándultság az életből és az emberekből. Ilyenkor már nagyjából eldőlt, hogy ki mit érhet el az életben, s legtöbbször véglegessé vált körülötte az emberek gyűrűje, amelyben életét leéli. Csalódások és keserű tapasztalatok is vannak már mögötte. A fiatalkor természetes optimizmusa, lelkesedése, eszmék iránti lángolása megfakult, nagy elszánásai, önzetlen nemes szándékai letöredeztek. Fenyegeti az érett felnőtt kort az önzés, a gyakorlati cinizmus, a saját érdekének könyörtelen érvényesítése, a körülötte élő emberekkel szemben az érzéketlenség. Bizakodóvá tenni a felnőtt embert az életben, emberekben, megtanítani arra, hogy érdemes mégis önzetlenül élni hivatásában és nagy emberi ügyek szolgálatában —, ezek különleges feladat elé állítják a gyülekezetet és az igehirdetőt, mert a felnőtt keresztyén nemzedékért is közös a felelősségünk. Isten igéjében vannak olyan erőforrások, melyek megnyílhatnak a javakorbeli emberek belső megújulására. A fiataloknak vezető kézre van szükségük. Mi a család és társadalom gondoskodása mellett ajánljuk nekik az Isten láthatatlan és mégis megtapasztalható vezetését, amelyre rábízhatják életüket. jövőjüket. Problémáikban megoldás, válaszútjaikon tanács vár rájuk Isten igéjében, ha fel tudjuk nyitni előttük érthetően, fiatalosan és bizalomgerjesztőén. Krisztus az igaz barát — ez a gyülekezetben élő fiataloknak a legnagyobb szó és esemény, amit nyújthatunk. A gyülekezetben azt a biztatást is kapják a fiatalok. hogy küldetésük van hazánkban, társadalmunkban: jövendő életpályájukra úgy készüljenek, hogy egyéni szempontjaik mellett a közösség ügye is ott lebegjen szemük előtt. A három élő nemzedéket összefűzi a gyülekezetben a közös ajándék, ami egyaránt öregé, felnőtté, fiatalé: a bűnbocsánat örömhíre. A végső számadásra készülő életszakaszban, az érettkorúak már szokássá vált vétkei közepette, és az ifjúkor még érzékeny bűntudatában hangzik el az egyház soha meg nem fakuló üzenete: szólok vagy írok nektek, gyermekeim, hiszen meg vannak bocsátva vétkeitek az ő nevéért! 102