Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Inkább tűzbe dobják 15. fejezet

amely meghálálja ezt a gondoskodó szeretetet a gyümölcsével, a szeretetteljes hűségével. A választott nép esetében azonban ez a viszonthűség elmaradt, hűtlenné lett, és ezért éri a megcsalt, a becsapott szerelmes, az Úr féltékeny bosszúja. Esetünkben úgy, hogy a terméketlen szőlővessző az „erdő többi fája" közé kerül, amolyan hulladékfa lesz belőle. Olyan, ami végül is haszontalanabb, használhatatlanabb, a hozzá képest csúfabb fáknál. A haszontalanná lett Izráelen Isten szakaszosan hajtja végre ítéletét: előbb az egyik végét - az izráeli királyságot -, majd a másikat - Jeruzsálemet, 598-ban - égeti meg a tűzben, és most már a középső rész is parázslik: „Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket." „Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak." Az ítélet tehát végleges, de mi közünk van nekünk mindehhez? Ez és ennyi: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek" (Jn 15,1-8). 95