Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok 13,1-14,11

Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel: Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot. A megtérésre. Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek! (319. énekünk) Hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok 13,1-14,11 Ez a terjedelmes, mintegy másfél fejezetnyi szakasz olyan, mint egy izgalmas színes riport. Izgalmas és színes riport prófétákról, prófétanőkről, mindenféle varázslókról. Színesek a szavak, szinte szikrázóan szellemesek a hasonlatok (rókák a romok között, a falakat szorgalmasan, ámde haszontalanul habarcsolók, a lelkekre, mint a madarakra vadászok stb.), amelyekkel azoknak a férfiaknak és a nőknek a tevékenységét, akikre nézve a legjellemzőbb kifejezés az lehet, hogy hivatásos próféták voltak. Olyanok, akik a különféle kultuszi központok szentélyek körül vagy a királyi udvarban működtek. Ügyködtek, mégpedig sokszor igen nagy számban. 88